A Gulágon pecázni

2012. október 30. - Címkék:

Szibériát említve még mindig első ami beugrik, a Gulág. A második világháború hozományaként vagy 700 ezer magyart és milliónyi más nemzetiségű embert rakott vagonokba és küldött a politika a világ túlsó felére átnevelő táborokba, ahonnan visszaút csak a szerencsés kiváltsága volt. A szomorú esemény nyomai még a mai napig fellelhetőek.
Észak-Mongóliában és a szibériai területeken. Bár a szomorú múltat feledni nehéz és talán nem is kell, de mostanság már másról is szólnak a hírek, mint régi emlékezésekről. És ez bármennyire is furcsa a horgászok érdeme.

Az érintetlen vadon, az elzártság, a kiszolgáltatottság bizonyos területeken a mai napig semmit sem változott. Ázsia ezen része továbbra is veszélyes, vad terület, ami csodás természeti kincsekkel rendelkezik.
Véget nem érő erdők, olyan folyók és patakok amelyek partjára ember még szinte sosem tette a lábát. Kanada és Alaszka némi túlzással ehhez képest egy tan ösvény. Mert míg Észak- Amerika jó része autópályán vagy repülőn bejárható, addig Szibéria egyelőre maradt az, ami fél évszázaddal ez előtt volt.
Persze van néhány hely, amit nem érdemes felkeresni, mert az eldugottságát a volt szovjet rendszer olyan dolgok eltüntetésére is használta, amit jobb ha nem bolygat ez ember.

Egyszerű és dolgos népek élnek arra felé, akik a természettel való együttélést nem tehernek élik meg hanem kiváltságnak. A városiasodás és az elvándorlás, a munka hiánya ezreket kényszerít el szülőföldjükről, de az utóbbi években ez részben kezd megváltozni.

A világ tehetősebb feléről százával érkeznek a horgászok, hogy megtapasztalják azt amire a világ kevés szegletében van mód. Olyan oldalát keresik a természetnek, ami évtizedek óta eltűnőben van. Érintetlen környezet és a kaland élménye itt nem csak illúzió, a program része, mert itt bizony mindenki puskával jár a “közértbe” is. Ami a medvék és tigrisek jelenléte okán érhető is. Szibériában egyetlen biztonságos hely van a rengetegben és ez az üzembiztos, megtankolt teherautó. Amint ezt elhagyja az ember tényleg az életével játszhat, ha nem tartja be a szabályokat, amit a vezetők mindenkivel megosztanak.
Óriási az érdeklődés erre a vidékre. Elsősorban a legyező horgászok fedezték fel maguknak, aminek köszönhetően aztán egy szempillantás alatt az érdeklődés középpontjába került világszerte, más horgászok körében is. A varázsát érthető módon az elérhetetlensége adja, így ez az átlag horgász számára inkább csak kuriózum, mint valós cél. A dolog borsosságát az odajutás adja, ami hol hajóval, hol terep járóval, hol pedig csak helikopterrel oldható meg. Az ottlét filléres kérdés az utazáshoz képest, hiszen nagyrészt a helyben megszokott építési forma, a fa ház adja az összes kényelmet.
Ezeken a helyeken nincsenek turistautak, sőt igazából semmi nincs, csak a természet és a csodás halak. Bár ebben is folyamatos fejlődést mutatkozik. A “horgász városok” mindent megtesznek a fejlődés érdekében ami európai ember számára inkább csak a szocialista romok újrafestésének tűnik, így itt a szállodák maximum egy csillagosak, az is vörös.

De ez a legkevésbé sem kényelmetlen, hiszen ez is az élmény rész ha úgy nézi az ember.
A két leginkább érdekes és keresett faj a Hucho Taimen és az amúr csuka. E két nemes hal faj mellett bőséggel találni a folyókban más fogást is, de mostanság erre a két különlegességre irányul a figyelem. Hucho Taimen világ egyik legnagyobbra növő lazac fajtája, amiből alig találni már ezeken az elhagyott vidékeken kívül. Gyönyörű nemes hal, ami a tiszta és sebes folyású vízben él. A gyors folyású patakok erős izmos halat neveltek belőle.
A méretei magáért beszélnek. A kifejlett egyedek elérhetik a 2métert és az egy mázsát is. Tápláléka nem igazán különbözik a többi lazacféléktől, csak a mennyiség más. Az étrendjén épp úgy szerepelnek a bogarak, rovarok, mint a kisebb emlősök, madarak is. Igazi élmény egy ilyen fenséges hallal megküzdeni és igen keveseknek adatik meg, és sajnos évről évre kevesebbnek, mert nagyon fogynak.
Méretük okán könnyen esnek áldozatul nem kívánt halászati tevékenységnek, de a vizek szennyezése is folyamatosan ritkítja e pompás fajt. Ezt a halat a legyező horgászok keresik, és súlyos pénzeket fizetnek a felkutatásáért. Ez jó mert a helyieknek ez folyamatos bevételt jelent, így talán nem fog az előfordulni, hogy pénz híján a folyókból kell megszerezniük az élelmiszert, ami ennek a halnak a gyors és biztos kipusztulását jelentené.
Az amúr csuka is gyönyörű. Felépítésében és méretében nem igazán tér el európai rokonaitól, csak megjelenésében. Ugyanis pont ellentétes tónusú a mintázata, vagyis világos alapon fekete vagy sötét foltos, nem pedig fordítva.

Eleinte megjelenését kétkedve fogadták, és hibrid fajnak vagy egyedi mutációnak tekintették, de élő helyének alapos feltérképezése segített bizonyságot szerezni arról, hogy ez egy teljesen különálló alfaja a csukának. A méretei épp olyan impozáns mint a megjelenése. Nem ritka belőle a méter feletti példány aminek a súlya 20 kiló körül alakul. De a vezetők és a helyiek minden túlzás nélkül 40 kilós példányokról is beszélnek. A halbőség Ázsia ezen területein egész mást jelent mint nálunk. Úgy lehet fogni a halat, ahogyan arról csak addig álmodott az ember.
Nincs igazából szükség horror árú csoda csalikra, egyszerűen mindenre rávágnak a halak, ami mozdul és fényes. A helyiek olyan kezdetleges módszerekkel fogják a halat, amin szinte már komikus. Épp úgy készítenek fénylő evőeszközökből csalikat, és úgy használják a sztaniol papírt (alufóliát) ahogy annak idején Rauli Rappala tette első csalijainál.

És működik , mert van minek bedobni.

A meghajlított leveses kanálba applikált horogra úgy vág rá a csuka, mint ha egész életében csak eszcájgot evett volna.

Ilyen halbőség mellett igazi öröm olyan halakat akasztani mint például az amúr csuka. A terület jellegéből fakadóan a gyors folyású patakok, folyók kiszélesedő részein bújik meg, ahol kicsit megnyugszik a víz.
Vadász módszerei épp ugyan olyanok mint rokonainak. Gyorsak falánkak, és öröm fárasztani ezeket a különleges halakat.

A horgász turizmus fellendülése lökést adott a térségnek így most bizonyos területeken ez hozza a legtöbb hasznot a helyieknek. Épp ezért kétséges, hogy fennmaradhat abban a formában a természet érintetlensége ahogyan azt mostanság még megtalálni. Befektetők és cégek érkeznek, hogy a jómódú turisták igényeit kielégítsék.
Ha lehet ilyet mondani egy bizonyos társadalmi rétegnek már most kommersz odautazni, igaz ezek olyan közegből érkező tehetős urak és hölgyek, akik ha a holdi márna lenne a kuriózum, akkor szkafanderben legyeznének.

Reméljük sokáig megmaradhat olyannak Szibéria és Mongólia amilyennek a jó Isten megteremtette, hogy legyen olyan oázis a földön, ami a régmúlt természeti kincseire emlékeztet. Talán lesz olyan amikor Szibériáról csak jó dolgok jutnak majd az emberek eszébe, mint a tigris, a taimen, a medve és az érintetlen rengeteg.