A halászok fotósa – Corey Arnold
A halászat kemény meló – a legveszélyesebb szakmák egyike.
Itthon jobbára erről csak annyi fogalmunk van, hogy Forrest Gumpnak mégis sikerült, és a Discoveryn futó Halálos fogás (Deadliest Catch) egy érdekes reality sorozat. Corey Arnold nem egy egyszerű fotós, aki elment egy hajóra kattintgatni párat, majd hazament, és most kiállításról kiállításra bájolog.
Ő valóban halászként dolgozik évek óta, és a Bering tengeren, a Halálos fogásból is ismert F/V Rollo-n. Munka közben, szezonról szezonra örökíti meg a hajósok életét, mutatja meg nekünk, milyen is belülről ez a világ. Fotói nem egy külső szemlélő felületes, és beállított képei, hanem első része annak a fanyar, egyedi humorral elkészített sorozatnak, amely a Fishing Works nevet kapta, és egyben az ő életreszóló hivatása.
A nyári munkaként induló, jól fizető rákhalászatot ma már számos magazin fotós megbízása egészíti ki (Review, Esquire, Italian Rolling Stone, The Sunday Telegraph), valamint két szezon között sorra nyílnak a kiállításai szerte a világban.
A VipFish Magazinnak exkluzív interjút adott, így nem csak a képeit mutathatjuk be, hanem életét és munkát érintő válaszait is kaptunk tőle.
Halásznak vagy fotósnak tartod inkább magad?
Mára már ugyanannyira vagyok fotós, mint halász. Mostanában a fényképezés tölti ki a napjaimat, de úgy nőttem fel, hogy apámmal minden hétvégén a tengeren horgásztunk, felnőttként pedig a halászat volt a megélhetésem. Az egész életemet ez a két foglalkozás határozza meg, a halászat táplálja a fotós karrierem.
A képeken a nehéz munka mellett ott a humor is. Ez csak fotókoncepció, vagy ilyen az élet egy halászhajón?
Számunkra minden egy vicc, miközben horgászunk… A munka maga nagyon komoly, és ébernek kell lenni, hogy biztonságban és életben maradjunk, de emellett minden alkalmat megragadunk, hogy viccelődjünk egymással, nevessünk és mókázzunk a hajón. Ez az egyetlen módja annak, hogy megbirkózzunk a monoton munkával és az olykor elképzelhetetlen fáradtsággal. Szóval ezt a részt nem szerettem volna kihagyni a fényképészetemből. Tetszenek azok a fotók, amik elgondolkodtatnak. Élvezem az abszurditást, és ezt érezni a képeimen is.
A szél, a víz, a hideg általában nem barátja a fotósnak, ilyen körülmények között nem lehet egyszerű fotózni.
Egy rákhalászhajó a Bering-tengeren a lehető legrosszabb hely a fénykézéshez. A nagy hidegben az akkumulátor egyből lemerül. A levegő folyton vízzel telített, és a sópermetet nehéz eltávolítani a lencsékről. Gyakorlatilag minden a fotós ellen dolgozik.
Gyakran hezitálok arról, hogy a helyén tartsam-e a kamerát, miközben egy nagy hullám készül a nyakunkba zúdulni, vagy próbáljam biztonságba helyezni. A folyton ringatozó hajó ütései kivédhetetlenek, már sok objektívem bánta a dolgot.
Édesapád meghatározó abban, hogy halász, és fotós lettél. A Twitteren olvashattuk, hogy most nyílik a Fishing With My Dad (Horgászat apámmal) című kiállításod. Mesélnél róla kicsit?
Nemrégiben elhatároztam, hogy csinálok egy kiállítást azokból a fotókból, amiket az apám és én, fiatalkoromban Dél-Kaliforniában készítettünk egymásról horgászat közben. Szeretettem volna tiszteletemet kifejezni annak az embernek, aki a legnagyobb hatással volt rám, és akinek köszönhetem, hogy halász és fotós lettem. Fényképek ezreit néztem át, amelyeken minden egyes horgásztúra végén megörökítettük az aznapi fogást. Ezekből válogattam ki a legjobb 25-öt a kiállítás számára. Nagy rajongója vagyok azoknak a fotóknak, amin az emberek tartják a kifogott halat. A hal gyakran egy trófea az emberek életében, ami egy fontos emlékké válik. Szeretem arról kérdezni az embereket, hogy vajon egy olyan vadállat, mint a hal, elfogása és olykor megölése miért tölti el őket kielégüléssel. Úgy gondolom, ez a bennünk élő természetes vadászösztön.
Részt vettél az Ocean 2012 konferencián. Fotósként és halászként hogyan látod az óceánok jövőjét, a fenntarthatóságot?
Az Ocean2012 megbízásából, és a PEW alapítvány szponzorálásával három hónapig fényképeztem kereskedelmi halászhajókon az EU nyolc tagországában. Első kézből kaptam bepillantást az európai halászatba, és az ezzel kapcsolatos felfordulásba. Nagyon nehéz megállapítani, hogy mi a legjobb megoldás a túlhalászás és a haldömping problémájára Európában. Nem vagyok meggyőződve arról, hogy annyira túlhalásszák a tengert, mint ahogy sokan állítják. Bízom abban, hogy a halászok nem engedik összeomlani saját iparágukat, és úgy vélem, hogy ésszerű szabályozással rengeteg halunk lehetne a jövőben. Meg kell bizonyosodnunk arról, hogy a nagyobb politikai érdekek nem befolyásolják a brüsszeli szabályokat.
A Fish Work egy életre szóló fotós projekted. Emellett milyen más fotótémákat tervezel megvalósítani a közeljövőben?
Úgy tervezem, hogy Alaszkában folytatom. A következő fotó könyvem és kiállításom a Bristol Bay-ban, Alaszkai lazacfogások képeiből fog állni, és tervbe van még, hogy egy norvég bálnavadász-hajón fogok fényképezni valamikor a jövő évben.
