A kampózás vége!?

2012. június 27. - Címkék:

Van néhány olyan régi bevált eszköz, aminek a jelenléte szinte már hagyomány a horgászatban. Ilyen például a drótszák, a szájbilincs vagy a vágó horog. Évtizedes múltjuk azt mutatja, hogy hasznos eszközökről van szó, de ezek mára igen csak elavult kellékei a pecának. Használatuk még szakértő kezekben is veszélyes a halakra nézve, hogy a gyakorlatlan horgászokról ne is beszéljünk.
Sajnos szinte az összes horgászboltban tartanak ilyeneket, de reméljük már nem sokáig.
Elborzasztó és kegyetlen dolgokat lehet tapasztalni és látni is, ha ez a három fém eszközt nézzük.

A drót szák:

Igazán csak apró halak, főleg a keszegfélék befogadására képes, de ez a faj érzékenysége okán szinte biztos hogy néhány tíz perc után már jó néhányat felfordulva fogunk a szákban találni. Egy méretes pontyot már csak tuszkolva lehetett belerakni, ami persze egy cseppet sem kíméletes dolog, főleg úgy hogy ha mellé még belegyűrtek néhány kiló egyéb fogást. Mivel fémből készült ezért hihetetlenül tartós, de pont ez az tulajdonsága az amiért üldözendő is, hiszen agyon sebzi a benne vergődő halakat. Bevérzett testű, szinte félig pucolt halakat lehet kiemelni ezekből a szákokból a nap végén, főleg akkor, ha egy szeles nap hullámverése is besegít.

Rengeteg méretű, különböző árfekvéső haltartót lehet már vásárolni, amik megóvják a fogást , ami még akkor is fontos, ha az uszonyos a konyha asztalon végzi.
A drótszákban szinte biztos a fogás egy részének pusztulása, és a sérülések garantáltak.
Így ha ilyet őrizgettek a garázsban, akkor érdemes tőle megszabadulni.
De nem kell kidobni, mert remek szolgálatot tehet etető kosárként. Ha folyó vízen, vagy erősen áramló vízen horgászunk, kiválóan alkalmazható arra, hogy egy helyben tartsa az etető anyag nagy részét.
Készítsük el az etetésre szánt anyagot, és gombócozzuk ki épp úgy, mint ha csak simán be akarnánk dobni vagy lőni. De a ahelyett, hogy egyenként hajigálnánk a vízbe tegyük bele a drót szákba. A Szákra erősítsünk egy hosszú kötelet, és egy erőteljes lendítéssel, vagy csónakból juttassuk a kívánt helyre az etető anyagot. Folyamatos és intenzív etetést biztosít nekünk, hisz a víz folyamatos mozgása szépen kimossa belőle csalogatásra szánt gombócokat. A szák és az etetés pontos helyét egy damillal hozzákötött PET palack tökéletesen megjelöli.

A szájbilincs:

Szintén egy régi közismert fém eszköz, amit rabló halak megkötésére fejlesztettek ki. Ezzel nem is az a legnagyobb baj, hogy használják, hanem hogy hogyan. A bilincs vége nem véletlenül nem hegyes, az nem arra való, hogy a halat átlyukasszuk vele.

A legelterjedtebb hibás használat az, amikor a bilincset átszúrják a hal alsó állkapcsán. Mivel a vége tompa, így vagy átszakítják a hal száját vele, vagy késsel vágnak neki lyukat a hal szájában, ami kiábrándító. A legdurvább példát Balatonon, a Siófoki mólón láttam, ott egy meglett úriember a csuka alsó felső állkapcsát is átszakította, és egyfajta száj zárként rögzítette azt a szerencsétlen hal pofájában. Nem tudom mi volt vele a célja, talán hogy ne egyen ameddig a móló kövein hánykolódva várta a sorsa bevégeztetését… (egy paraszt)

A bilincs pontos és biztonságos használata az, ha a kopoltyú lemez felől átfűzzük a bilincs tompa végét, figyelve hogy a hal lélegző szervét ne sértsük meg. Kivezetjük a száján, és ott kapcsoljuk össze. Helyesen használva is képes kért tenni sajnos a vergődő halban, ezért sokkal jobb megoldás egy sűrű szövésű (ponty) zsákban tartani a ragadozót, mert abba nem veri össze magát, és persze szabadulni sem tud belőle.

A vágóhorog:

Hentesek kezébe való, hisz ez nem más mint húskampó. Amit ezzel egyszer megakasztanak annak nem sok esélye lehet a továbbiakban. Leginkább a szerencsétlen harcsákat kampózzák ahol csak érik. Hátába, fejébe ahova sikerül belevágni a lényeg, hogy jól üljön a kiemelésig. Barbár dolog és felesleges is.

Megfelelő grip segítségével minden hal kiemelhető, még a nagyok is. Egyedül talán a rekord közeli harcsák azok, amikhez nem gyártanak kiemelőt, de arra vannak nagyon biztonságos és meglehetősen erős kesztyűk. Aki fél a harcsa szájába nyúlni az vagy ne fogjon harcsát, vagy vigyen valakit aki behúzza a halat, de kegyetlenség kampóval rángatni szerencsétlen párát. Aki gyakorlottan akasztja a vágóhorgot a kopoltyú lemez alá, vagy az alsó állkapocs lágy részébe (ami azért csak átdöfi a halat) még az sem tud mit kezdeni egy méretes hallal, hiszen egy bizonyos súly felett a hal kopoltyúja vagy szála sem bírja el az állat önsúlyát, így az megreped, vagy szét is szakad…
Ha lehet ilyet mondani a legrosszabb a házibarkács kampó. Ezek jóval vastagabbak és így drasztikusabb kegyetlenebb a hatása mint amúgy.
A horgászatban elkerülhetetlen a hal megsebzése, ha nem mással a horoggal megsértjük, de minek felesleges és kínzó eszközöket használni, ha azok kiválthatóak mással.

Kérünk titeket ne használjátok ezeket, és azok akik ebben látják továbbra is a jövőt az igyekezzetek lebeszélni róla!