A radar

2012. június 24. - Címkék:

Mindenki ismeri a lényegét, hogy egy rádió hullámokat kibocsájtó eszköz az, amiről beszélünk a mederről, a vízben lévő tárgyakról és a halakról visszaverődő jeleket képpé alakítja. Ez egy kvarc kijelzőn látható fekete maszattal kezdődött a halak víz alatti kutatása, de mostanra már olyan technológiák vannak, amitől az ember lélegzete is eláll. Mint mindenben ,ezekben is elvárt egy bizonyos kategória felett a színes LCD kijelző a beépített vagy csatlakoztatható GPS, és még ezernyi apró finomság, ami típusonként és gyártóként eltér. Egy valami viszont közös: a remek és szinte kézzel tapintható képalkotás.
Ott tartunk, hogy vannak berendezések, amiket nézve konkrétan megmondható, hogy a radarképen megjelenő hal, milyen fajta.

Konkrét méreteket, formák vizionálnak a kis berendezések olyannyira, hogy egy tiszta helyen nyugodtan fekvő harcsának a bajuszát is ki lehet venni a képen, ami azért nem semmi.
A hihetetlen felbontás és tudás, egy olyan fegyverrel ruházza fel a horgászokat, amivel csínján kell bánni.

Hogy miért?

Könnyű rákapni, főleg a csónakos horgászok vannak ilyen szempontból veszélyben.
Mert míg a ponty horgászok leginkább a radarral a medret és a lehetséges táplálkozási területeket keresik, addig a pergetők, kuttyogatók konkrétan a halakat tájolják be vele.
Akinek kevés az ideje, vagy türelmetlen kivárni a halak megjelenését, az könnyen rááll a halak felkutatására. Ez alapvetően nem baj, ha nem él vissza az adott pecás a helyzettel. Mert lássuk be a horgászat mégiscsak alapvetően a szerencséről és a tapasztalatról szól. Jól kiismerni egy vizet nehéz és időigényes dolog, aminek azért értéke van. Ezt az értéket lehet egy perc alatt sutba dobni, ha az ember úgy lát a víz alá, mintha búvárkodna.

Az imént említett professzionális radarokkal gyakorlatilag a halak szájába lehet dobni a csalit, ami inkább dobás gyakorlat, mint horgászat a klasszikus szemmel nézve.

A félreértések elkerülése végett, természetesen ez nem arról szól, hogy a technika valami üldözendő rossz a horgászatban, sőt, csak felelősséggel kell bánni minden ilyesmivel.
Talán mondanom sem kell, kik azok akiknek a legjobb, legfejlettebb radar rendszer van telepítve a ladikban… maradjunk abban, hogy nem sport horgászok!

A kuttyogatás ősi nemes módszere is lassan elképzelhetetlen radarkép nélkül.

Egy ilyen fegyverzettel felszerelt naszád olyan, mint a halak halántékához tartott fegyvert kezelne a horgász. Aki beruház egy tényleg komoly és amúgy igen drága berendezésbe az konkrétan képes lehalászni egy rövidebb folyó szakaszát akár egy nap alatt, ha morálisan megengedheti magának.

Ha a fekvő harcsákat nézzük vagy a testes fenéken járöröző süllőket, akkor csak annyi a feladat, hogy addig kell bosszantani a csalival, ameddig az rá nem vág, akár éhség, akár düh legyen az indok. És itt kezdődik a etika és a felelősség. Milyen horgászat az olyan, ahol a technikai eszközökkel pótolható a horgász tudás? És milyen horgászat az olyan, amely a válogatott halak nyüstöléséről szólhat?

Mint minden újítás ez is az előrelépést a fejlődést hivatott segíteni, és koncepció sosem arra irányulnak, hogy emberek ezek segítségével kiürítsék a folyókat, vizeket.
Még mielőtt mindenki szidalmazásba törne ki, nem kell minden olyan horgászról rosszat feltételezni, akinek radar van a hajójában. Ez egy eszköz amit nagyon sokan felelősséggel és szakértelemmel használnak. Véleményünk szerint ez egy nagyon jó eszköz, és ha tehetjük magunk is használjuk.

Illetve használnánk, ha lennem működő radarunk, mert mi voltunk olyan bénák, hogy egy rossz mozdulattal kapcsán a mederfenéken koppant ez előző berendezésünk.

Tanulság, hogy a radar jó és jól kell tudni rögzíteni is és akkor sokáig lehet a társunk, a harmadik szemünk a víz alatt, de csak úgy ha a kontroll panel a szárazon marad!