A világ legkisebb hala

2011. szeptember 28. - Címkék:

Mindannyian ismerünk olyan horgászt, aki a lehető legnagyobb halat akarja kifogni, de találkoztál már olyannal, aki a világ legkisebb halára pályázik…horoggal és damillal? Japánban az a szerencse ért, hogy részt vehettem ebben a horgászat-különlegességben.
Természetes, hogy a legtöbb sporthorgász trófea halakat akar fogni; minél nagyobb, annál jobb – mondják (habár bizonyára ismerünk olyan horgászokat, akiknél a kapás mérete a verseny után hirtelen nagyobb lesz és minden egyes újramesélésnél felszed még magára néhány kilót).

De most Japánról beszélünk, ahol a miniatürizálásból űznek versenyt, legyen szó kertészkedésről, művészetről, számítógépekről, műszaki berendezésekről. Gondoljunk csak a sokat emlegetett “kapszula” hotelekre vagy a bonsai fákra, amiket két ujjal meg tudunk fogni. Ugyanezek érvényes a sporthorgászatra is, amit Japánban tanago horgászatnak hívnak és az egyik legősibb horgászmódszerek egyike.

A ‘tanago’ japánul kis édesvízi halat jelent. Néhány tanago halfaj 15 cm-re is megnő, habár az 5-10 cm-es hosszúság a gyakoribb. Az ikrázás idején a hím feltűnő mintát ölt, piros szín keveredik szivárvány színekben pompázó metállal, amíg a nőstények, habár fakó megjelenésűek, nagyon hosszú tojásrakó szervet növesztenek, ami gyakran hosszabb, mint az egész testük.

A tanago halak  a pontyfélék családjába tartoznak, és általában mindenevők. Főként a rizs földeket és lótusz mezőket körülvevő csatornákban és kisebb patakokban gyülekeznek, de megtalálhatók keskeny árkokban is. Én leggyakrabban a Kasumigaura tavak felé veszem az irányt, amely Tokiótól északra található. A tanagok lelőhelyének felkutatása a móka része, amit megnehezít a buja növényzet és az egyedi állatvilág. Számos vízimadár fajjal találkozhat az ide látogató, egyszer nekem volt szerencsém egy vadászsólyomhoz, amely nagy ritkaság errefelé, számos Japán ornitológus csak álmodozik arról, hogy valaha is láthat egy ilyen csodálatos madarat. A tanago halak nem válogatósak, ragadozó módjára kapnak rá a csalira, legyen az akár keményítő, pontyoknak szánt gluténalapú tészta, de a főtt tojássárgája is megfelelő. Semmi másra nincs szükség, csak egy úszóra és egyetlen horogra. Természetesen nincs szükség akkora szerelékre, mint a hagyományos halak esetében, a horgászbot mérete a halak méretéhez igazodik.

A tanago horgászok azt vallják, hogy minél kisebb hal akad a horogra, annál ügyesebb egy horgász, ezért igyekeznek minél kisebb halakat becserkészni. A hagyomány szerint egy figyelmet érdemlő tanago “belefér egy yen pénzérmébe” azaz hosszúságra kisebb, mint 20 miliméter. Hat hónapnyi tanago horgászat után még mindig várok az én pénzérme nagyságú halamra. Egy horgász barátom megmutattam nekem a tanago horog élesítésének “titkát”: ezt egy mikroszkóp segítségével és egy óramester gyémántreszelőjével végzik. Éppen ezért nem meglepő, hogy a legtöbb tanago horgászt bogarasnak tartják.

Egyszer találkoztam egy férfival, aki profi csónakos horgász volt, de számos országos verseny megnyerése után megunta ezt a horgászási formát. Eladta az összes csónakmotorját és elkezdett bambusznáddal tanagora horgászni. Most egész évben utazgat az országban, hogy hódolhasson legújabb hóbortjának. A tanago botok bambuszból készülnek és általában 50 cm és 1 méter hosszú, a horgok pedig 4 vagy 5 miliméteresek. Az Edo-kor alatt damil helyett emberi hajszálat használtak tanago horgászathoz, ami szerencsés esetben a szeretett nő hajkoronájából származott.

Állítólag a tanago horgászathoz a női haj a legmegfelelőbb, mert kellően rugalmas és pont ideálisan süllyed a víz alá. Bár a magyarázat szép, de prózai jellegét annak köszönheti, hogy annak idején nem tudták a selyemszálat elég vékonyra szőni, és persze a nők haja hosszú volt, a férfiaké pedig rövid. Mindegy, hogy emberi hajat vagy egyszerű damilt használsz, a teljes horgászfelszerelésedet belepakolhatod egy kis erszénybe vagy akár az inget zsebébe is. A botokat több darabba lehet szedni és egy-egy darab 20 cm körüli. Ennek történelmi oka van. Az Edo-korban a sporthorgászat bűnös dolognak számított és volt olyan időszak, amikor törvényileg tiltották. Aki nem tudott lemondani a tanago horgászatról, egyszerűen csak több kisebb darabra szedte a botját és elrejtette az erszényében vagy táskájában. Ahogy női hajjal történő horgászás, ez a sztori hagy maga után kétségeket, ugyanis nem egyértelmű, hogy azért rejtették-e el a botot, hogy a szigorú vezetés ne szerezzen tudomást róla vagy csupán azért, hogy megkíméljék magukat a horgászat-ellenes feleség szitokszavaitól.

Végezetül csak annyit mondanék, hogy aki egyszer kipróbálja a tanago horgászatot, nem tudja majd abbahagyni. Azoknak, akik a vad tengeren mahi mahira és tonhalra “vadásznak” vagy pisztrángot szeretnének látni a horgukon, ez a fajta szórakozás kissé furcsának tűnhet. Én is ugyanezt gondoltam, egészen addig, amíg ki nem próbáltam.

Forrás: www.fishingfury.com
Fotó kredit: M. Kumagai, geocities.jp