Angolna EBRO TOUR csalik
Az utóbbi időben leginkább pergetni szeretünk, és én kimondottan a nagy csalikat kedvelem, ha dobálásról van szó. Még az év elején beleszerettem egy angolna csaliba, amit mindenképpen magaménak akartam tudni. Tavasz óta már több alkalommal osztottuk meg és írtunk is róla, de egészen mostanáig várnunk kellett, hogy végre kézbe vegyük, sőt horogra is tűzzük az angolnát.
Ez az Ebrós túra minden szempontból az utolsó pillanatok túrája. Egy halom felszerelést elutazás előtt pár nappal, sőt órával sikerült beszerezni, ami szinte csoda számba ment. Ez alól az angolna sem volt kivétel.
A Horgász Zónás srácok ígéretükhöz híven amint megérkezett az országba a csali máris szóltak, hogy mehetek a kígyózó gyönyörűségekért.
Két méretben, négy színben hoztam el a csalikat, amihez igen komoly reményeket fűztem.
Minden megvolt ahhoz, hogy végre bevethessem az angolnákat.
A túra nagyrészt meghatározott mentben zajlott.
Az első napokban elsősorban harcsázást tűztük ki célul, és a süllőket. Mivel mind két halfajt a meder fenekén kellett keresni ezért elsőnek fenekezéssel próbáltuk horogra csalni őket, illetve a harcsákat kuttyogatva.
A szállásunk vezetője, aki egyébként maga is nagy harcsa és süllő vadász útba igazított mindenkit.
A tippek kimondottan mind mélyen a meder legsötétebb pontjai felé irányultak. Az előrejelzés szerint a túránk közepe felé kellett volna megérkeznie egy erősebb lehűlésnek, ami átmozgatta volna a 20-21 fokos vizet és a halakat is partközelbe csalta volna. Sajnos ez csak több nap késéssel érkezett meg, ami nekünk nagyon rosszul jött.
Egyszerűen a 20 méteres víz mélységet nem lehetett elérni műcsalikkal, így az angolnáim tétlenségre voltak kárhoztatva. Persze nem hagytam annyiban, konok ember lévén a harcsák helyett a süllőket igyekeztem megtalálni az angolnákkal.
Ez sem ment könnyen, mert a nagyok kivétel nélkül szintén a meder akadóiban pihentek, a kisebbek meg akkorák voltak mint maga a csalim. Miután a második angolnát is beszakítottam egy a lehetőségekhez mérten ígéretes de annál tuskósabb törés előtt, nem volt mit tenni halasztanom kellett a csalik tesztelését. Bántam nagyon, mert az angolna igen ritka az Ebróban, és igazi ínyencségnek számít a harcsák körében.
Biztos voltam benne, hogy ha sikerül bevetni működni is fog műcsali formájában is. Várni kellett! Addig nem volt más lehetőség a hajó mellett próbálgattuk, hogy mozog milyen a merülése, mert nem akartam több csalit veszteni lévén csak 6 darab volt összesen, és ugye abból korábban kettő már odalett a tuskósban.
Egyszerűen gyönyörű ahogy úszik, a hosszú farok szinte villódzik a vízben.
Sajnos az Ebróban nincsenek csukák, mert alapvetően krokodilokra válik be szerintem ez a csali. Bár szinte minden ragadozó szájában láttam már akadva képen. Ennek ellenére azért az mégis más ha az ember maga győződhet meg arról milyen amikor üzemel.
Az első benyomások a csaliról: Jó anyagból készül, nehezen szakad, jól nyúlik. Akár több alkalommal is minden gond nélkül fel lehet húzni a jig fejre nem kezd szétmállni. A csalis doboz mérettől függően a nagyokból egy-egy darabot rejt, míg a kicsikből egy párat lehet kapni. A szett tartalmaz egy jigfejet és patkoláshoz egy fém előkére kötött hármast is.
A hármas felrakása elengedhetetlen, ha harcsát akarnánk vele fogni, ugyanis akkora maga a gumi, hogy a jig még a test feléig sem ér el és hol van még a vége, ha a farkát is hozzá vesszük. Az első ami szembetűnt, a jig súlya és erőssége. Eltörpül a csali súlyához képest, bár csukára ideális lehet.
Azalatt a röpke fél óra alatt amíg dobáltam vele, folyamatosan azzal küzdöttem, hogy nem volt meg a kellő slung a csaliban a merüléshez. Nem akartam fejet cserélni a terep jellege miatt, (így is két csali oda lett) de ha nyíltabb, járhatóbb a meder biztos az első dolgom lett volna, hogy legalább megduplázzam a jig súlyát. Így sem könnyű a csali, mert a testnek is megvan a maga tömege, de a nagy felület és a felhajtó erő összességében lelassítja az angolna merülését rontva akció képességét.
Tavon nyílt terepen ez nem jelentene gondot, sőt ilyen kisúlyozással a víz közt igen kényelmesen lehet horgászni vele, de az Ebrón most a mélység volt a kardinális kérdés.
Gyönyörűen úsztattuk a mólóról, megnéztük hogyan fordul és kitapasztaltuk a merülési tulajdonságait. Már csak a lehűlésre kellett várni.
És ekkor beütött a krch! Az Alpokban leesett eső egy éjszaka alatt 4,5 métert emelt folyó felső szakaszán, amit még aznap este elkezdtek engedni a duzzasztón.
A végeredmény tragikus volt. Kézilabda- pálya méretű hínár mezők szakadtak le és indultak meg lefelé. Lehetetlenné téve a horgászatot. A hínár erejét és jellegét mutatja, hogy a harcsás bójákat leszaggatta a zöld mező, és még a motorcsónakokat is megtorpanásra kényszerítette.
Ennél már csak az volt a rosszabb amikor elkezdett szétesni. Gyakorlatilag az Ebró előttünk elterülő szakaszán nem volt olyan négyzetméter, ahol ne lett volna a zöldségből.
Az összes öböl, a kikötő minden tele volt vele. Hiába jött meg a lehűlés, hiába lett tejeskávé színű a folyó, a harcsás gumizásnak végleg befellegzett. Az angolnákon kívül vagy három nagy táska gumi várt bevetésre, és anélkül hoztuk haza a jó részét, hogy vízbe értek volna. Egyszerűen van az a pont, amin túl felesleges erőlködni.
Az angolnák csodás csalinak tűnnek, remekül úsznak és minőségi darabok már ránézésre is.
Sajnos Oláh Zoliéknak nem tudtunk jó híreket hozni a Horgász Zónába. Mindenki vigasztalódhat azzal, hogy nem vagyunk egy feladós típusok, lesz még angolnán halacska.
Addig is keressétek meg a Zónás srácokat a Horgász show-n, mert ők biztosan kint lesznek és a készlet erejéig az angolnák meg is vehetőek náluk… már ha lesz elég belőle mert fogy, és nem tudni mikor lesz belőle megint szállítás… nem véletlenül vigyáztunk annyira rájuk!
A csalikat a Horgász Zónás srácok (www.horgasz-zona.hu) bocsátották rendelkezésünkre, köszönjük!
Angolnás fogások a Facebook oldalon is!
