Az Omszki
A bányatavak olyan horgászterepek, melyek kicsit eltérnek a hagyományos vizektől. A mélysége, a benne lévő mélyről törő áramlatok különlegessé teszik ezeket a vizeket. Az Omszki tavat (aminek a tisztes neve egyébként Omszk-tó) már vagy 30 éve ismerem, igaz nem elsősorban horgászat szempontjából.
Tőle nem messze nőttem fel, így volt alkalmam megismerni. Amikor oda kezdtünk járni a mostani infrastruktúrának nyoma sem volt. Nem volt ott semmi, csak egy foci pálya, ahol talán az országban az elsők között játszottak rögbit, aminek akkor a fél békási lakótelep a csodájára járt. A tó csak arról volt híres, hogy pucér emberek jártak oda strandolni, ami szintén neves látványosság volt a panel lakó kamaszoknak. A kutya sem ellenőrizte mi folyik arra felé. A rendőrök is csak nézelődni jártak oda. Már akkor volt benne hal, de mint horgásztó sosem volt az a nagy eredményekkel kecsegtető víz.
Leginkább naphalat lehetett benne fogni, és néhány megszállott öreg ment pontyra, ami inkább csak mutatóban volt benne, legalábbis a fogások hírveréséből mindenki erre következtetett. Aztán elkezdődött a rendszer váltással az átalakítás, és lett ott minden mi szem szájnak ingere. Hipermarket, gyorsforgalmi út, és minden ami zsúfoltságot hozott. Igazság szerint most már annyira körbe van zárva a tó, hogy kevesen gondolnák, hogy nyugalmat lelni még mindig a vízparton. Pedig érdemes oda menni, pecázni és pihenni is (csak sok a szemét minden felé, de ez aligha újdonság vízparton).
A bányatavak “rossz” megítélése, azok nehéz megközelítése eldugta őket a horgászok elől, és mint lehetséges “vadászterület” csak a helyi horgász erők láttak benne inkább fantáziát. De leginkább a strandolni, napozni járók miatt nem lehetett horgászni ,mert tavasztól őszig fürtökben lógtak az emberek a szabad vízben, amiben egyébként mióta az eszemet tudom hatóságilag tilos fürdeni. Ez persze senkit sem érdekelt és a Omszki és a Lupa is tele volt emberekkel egészen eddig a nyárig, mert most aztán mindenkinek megmutatják…
Karhatalmat vezényeltek a kalászi tavakhoz és ha kell akár erővel is, de mindenkit kiparancsolnak a vízből. Szabály sértési eljárás, pénz bírság, sőt egy esetben elő is állítottak valami kekeckedő csókát mert nem jött ki a vízből… A halásos balesetekre fogják a nép elkergetést, de érdekes a Balatont senki nem akarja bezárni, pedig abba is szépen sorra fulladnak a részeg vízibiciklisek… Szóval szerintem pont a strandolóknak köszönhetik a halak, hogy évekig viszonylag békében osztozhattak a nudisták kukacaival a tó vizén. Ennek eredménye, hogy szépen megerősödni látszik például a fekete sügér állomány, ami nagyon jó hír.
Kevés helyen van erős populáció belőle, de a bánya tavakban jól érzik magukat.
Hogy a nudisták teszik e nem tudom, de délegyházi tavakon is ez a helyzet… így ha a pucér emberektől áll helyre a vizek ökoszisztémája, akkor kötelezővé tenném a pőre pancsolást minden hazai szabad tavon és folyón… Az Omszkiban épp úgy mint a Lupa tóban van aztán minden… mosógép, lopott autó, talán halott orosz katona is… így az amúgy sivárnak mondható tó mederben van miben megbújni a halaknak.
Mivel évtizedek óta az Omszkiban nem folyik bányászat, így a nyugodt vízben a növények is igen csak elszaporodtak.
Hatalmas hínár erdők rejtőznek a víz mélyén és a nád is igen szépen burjánzik a tó nyugati és északi oldalán.
Ezek olyannyira kiváló ívó helye lettek, hogy a délnyugati csücskében lévő kis öbölben tilos is egészen nyárig pecázni, mert a tó élő világa annyira birtokba veszi. A halakat a wakebord pálya sem érdekli, az csak egyszerűen csúnya.
A szép sügerekben reménykedtünk, ezért látogattunk el a lányokkal a vízpartra.
Aki kicsit is ismeri a tavat az tudja, hogy csak Kalász felől lehet jól megközelíteni kocsival. Ott parkolót is találni és útbaigazítás is akad, ha nem máshol hát a kocsmákban. Mivel utoljára kamaszként horgásztam erre , így nekem is idegen volt a terep pecásként.
A tavat kezelő egyesület oldalát átfutottam indulás előtt.
Ott egy sörözőt említenek, hogy ott lehet napi jegyet kapni… Mivel van pár a tó mellett így elkezdtem bejárni őket.
Még szerencse, hogy nem volt kánikula, és nem voltam szomjas, mert mire megtaláltam addigra simán le is részegedhettem volna. Sajnos sehol nem látni horgászoknak útba igazítást és nem sokan ismerik a pecás információkat. Ami az mondja nekem, hogy vagy továbbra sincs érdemleges horgász forgalom a vízen, vagy nem vesznek napi jegyet…Aztán a tó észak-nyugati csücskében megtaláltuk a megfelelő vendéglátóipari egységet. Kétezerért napi jegyet is vettünk. Aztán a tóhoz közeledtünk találtunk egy halőr kunyhót, ami nem volt nyitva, és rajta is az állt: jegy a sörözőben.
Alapvetően csak gumikkal akartuk kapásra ingerelni a halakat. Ezt aztán az időjárás mérhetetlen módon keresztbe húzott. Hétköznap, napsütés, 28-30 fok, szóval alapvetően minden stimmelt volna. Kora délutánt lőttük be, mondván akkor biztos kevesen vannak a víz mellett, és a nap állása is ebben az időpontban volt kedvező ahhoz a helyhez amit kinéztünk. Minden jól indult a fény és árnyék játéka pont ott volt, ahol annak lenni kellett. Csak, hogy az addig lengedező szél, az érkező frontnak köszönhetően úgy rákapcsolt, hogy nem tudtunk pecázni.
5-12g és 8-20 grammos bottal készültünk, hozzá illő jig fejekkel és plasztik csalikkal.
Alul becsültük és hoppon is maradtunk… A 8, de még a 10 grammos jiget sem lehetett eldobni, akkora pofa szelet kaptunk. Felmentünk egészen 15 grammig, ami az egyik botnak már sok volt, a másikkal meg nem igazán működött.
Bár az már repült rendesen, de a víz adottságaihoz már nagyon sok volt. Ezt a súlyt már annyira belenyomta a kavargó víz a hínárosba, hogy inkább betakarítás volt ez mint horgászat. Hiába igyekeztünk azalatt a pár óra alatt meghorgászni a hínár mező azon részét ahonnan a halat reméltük, nem ment.
Felesleges volt erőltetni a pecát, mert nem ment. Így inkább a fotókra koncentráltunk, ennek végeredménye talán felér némi kárpótlással. Sajnos nem lettünk gazdagabbak néhány fekete sügér fotójával, és a fogás is hiányzott. (Bár “sügerek” a vízparton is voltak… bamba kukkolókból sosincs hiány ilyenkor.)
Valamit nem jól csinálunk, mert amikor a lányokkal megyünk horgászni sosem sikerül úgy a peca, ahogy azt mi szeretnénk vagy elképzeltük!
Lehet hogy a koncentrációval van baj, vagy csak nem hoznak szerencsét…de az is lehet hogy mi nem akarunk annyira pecázni amikor fotózni is lehet… de gyúrunk egy kicsit a következő pontyos pecáig, hát ha akkor mellénk pártol a szerencse.
Omszki-tó a Facebookon!
Omszki-tó a Google térképen!
Fotó: Marcihussar/ panoramio.com
