Én boltom, te boltod, ő boltja…
Míg a főváros és közvetlen környékén egyre másra nyílnak a nagy áruházak, addig más élhetőbb környezetben, még mindig a kisebb üzletek vannak talpon. A rengeteg reklám, a tömérdek árú, a folyamatos akciók vonzzák a horgászokat a nagyokhoz és így a pénzt is.
Ennek kárát azok isszák, akik kis üzletekben próbálnak létezni.
A horgász piac folyton változik. Jönnek mennek trendek, de előbb-utóbb ismét elölről kezdődik minden. Kezdődött ez a kis üzletekkel, aztán a webáruházak lettek a nyerők, most sok száz négyzetméteres üzletek tobzódnak, na de mi jön ez után…?
A főváros centrikus országunk horgászai ki vannak téve ezeknek a trendeknek, de egy jó része mit sem törődik vele. Vagy marad a megszokott sarki boltjánál, vagy a netről rendel magának árut, adott esetben akár a megszokott sarki boltból. Mert kevés az az üzlet, aki valamilyen formában ne próbálna meg az online kereskedelem felé nyitni… nem véletlenül, csak mesterséges korlátok mellet nem könnyű azt sem.Annyira nem jellemző a bolt hűség Budapestre, és a személyes kapcsolatok is igen foghíjasak, főleg a nagy boltokban, de ezek nem is erről szólnak.
A kínálat mesés és az akciók csábítóak, ez most a multik kora, minden előnyével és betegségével együtt.
Ma Magyarországon mindenki küszködik, ehhez nem kell sok mindent hozzáfűzni…
E nehéz korszakot túlélendő, mindenki igyekszik egyre szorosabbra húzni a gyeplőt és egyre több vasat a tűzben tartani. Ma az tud sokat keresni aki, gyártó, importőr, forgalmazó, kereskedő is egyben.
De mindenkinek áll a zászló és ezzel mindenki próbál is élni. A kereskedők próbálnak elcsípni olyan márkákat, amiket még nem hoztak be az országba, több-kevesebb sikerrel.
Mert a terméket el is kell tudni adni, és egy márkából igen nehéz olyat kicsikarni, amire felfigyel a piac. Ahhoz, hogy egy termék, egy márka népszerű legyen, ahhoz jelen kell lenni, és ott kell lenni a nagy üzletek polcain is. De ez kinek is sikerül…
Bárkinek, akinek megfelelő kapcsolat rendszere van, vagy elég vastag ahhoz, hogy kapcsolat rendszerre tegyen szert. Azzal mindenki tisztában van, hogy a hipermarketek a polcaiért fizetni kell. Az nem tudom, hogy ki kinek milyen formában fizet ma azért, hogy ilyen vagy olyan formában előtérbe kerüljön, de hogy fizet, abban szinte biztos vagyok. Némileg változnak az erőviszonyok a kis városokban, ugyanis az emberek ott többre becsülnek két baráti mondatot, mint 10 forint akciót. És ezen még a válság sem tud változtatni. Öröm, hogy ez még létezik és így talán nem megy mindenki 100 négyzetméter alatt csődbe.
Nem gondolom, hogy alapterület függő lenne az ellenségkép keresése… szó sincs ilyesmiről. Hiába élünk 20 éve az új rendszer szerint, ez az idő még nem volt elég arra, hogy leteljen az első kör. Hogy minden elölről kezdődjön, hogy ismét az ember, a vevő kerüljön a középpontba, ne pedig az árak. Nyílhatnak egyre-másra üzletek, de ez a piac nem bír el ennyi kereskedőt. Tetszik vagy sem, szelektáció folyik.
Arról szól a lábtempó, hogy ki tud tovább a felszínen maradni a másik kárára. Erre mindenki rávágná, hogy persze a nagyok, de ne felejtsük el, zárt már be ebbe az országba nagy üzlet, és szerintünk fog is.
Nagy üzlet, nagy költségek, nagy bukás.
