Garázsboltok tündöklése és bukása
Magyarországról mindig bebizonyosodik, hogy egy igen különleges hely. Nálunk minden másképp történik, nálunk minden kicsit olyan magyar, és ez sok esetben nem pozitív tartalmat jelent. Ott az ügyeskedés, a kiskapuk keresése, amire mindenki rá lett kényszerítve és nevelve, és nem tudunk tőle szabadulni. A kiugrás, a változás lehetősége mindenkinek ott van, de valahogy ebben sem, tudunk akkorát lépni, mint azt szeretnénk.
A kereskedelmi szokások, a vevőkkel való bánásmód teljesen jó társadalmi tükröt ad arról milyenek is vagyunk mi. Egész Európában, de még a kelet-európai régióban is a magyar piac a legérzékenyebb árak tekintetében, és ez alól természetesen a horgászpiac sem kivétel. Persze ennek szociális és társadalmi okai is vannak, de ezek boncolgatását meghagyjuk másnak. Aki szereti a horgászatot, az akkor is áldoz rá, ha másról kell lemondania cserében. A vásárlóerő így bár csökkent a válság és gazdasági hanyatlás hatására, de megvan az még, csak a piac is átalakult ismét.
Az elmúlt fél évtizedben aki csak tehette online kereskedelembe fogott. Ez igaz épp úgy a bugyi árusokra, mint az összes többi kereskedelmi szegmensre is. Ennek eredményeképp olyan emberek fogtak webes értékesítésbe, akiknek halvány lila fogalma sem volt az értékesítés kultúrájáról, hogy az online piacot már ne is említsem. Ezt erősítendő rengeteg olyan ember jelent meg, akik 20 ezer forintért kínáltak kész webáruház sablonokat, amire a tudatlan
kereskedő azt hitte, hogy az majd jó lesz neki.
Hát nem lett jó…
Gondolták, hogy vesznek 20 ezerért egy webshopot, a nagykereskedőktől lenyúlt terméklistát, és nulla raktárkészlettel lesznek a horgászpiac Jockey Ewing-jai.
Unatkozó egyetemisták, ráérő hobbi pecások tucatszám online kereskedéseket nyitottak. Ennek eleinte mindenki örült, csak hogy ez egy olyan vadnyugati hangulatot teremtett, aminek a levét természetesen a vevők itták meg többek között.
Az rafkós “vállalkozó” persze úgy akarta üzemeltetni a boltját, hogy egy fillért nem áldozott árú készletre. Egy gép mellől gondolta majd elkaristol a maga kedve szerint, mert a nulla ráfordításból felhúzott centruma majd ontja a pénzt.
A nagykereskedelmi árakat megtoldották néhány ezer forinttal, aminek a következménye az lett, hogy a piaci ár töredékéért hirdette meg a nemlétező áruját. A gyanútlan horgászoknak nem is kellet több. Minek venné meg ugyanazt a terméket több ezer forinttal drágábban ha a “Józsi” shopjában megveheti jóval olcsóbban. Ezt a fajta hozzáállást a forgalmazók sem tűrhették sokáig, mert bár nekik forgalmat generált, de olyan irányba vitte a horgász kereskedelem megmaradt presztízsét, amit aztán senki sem akart. Igyekeztek védekezni ezek ellen, aminek meg az lett a vége, hogy tisztességes netes befektetők is tiltó listára kerülhettek.
A vásárló meg két szék közül a földön találta magát…
Az általa megrendelt árú hetes csúszásokkal érkezett meg, ha egyáltalán megjött valaha is, és mindenki csak a másikra mutogatott. A garanciális problémákról senki sem akart hallani, főleg nem az eladó, a vevő meg mehetett a Jóistenhez, mert az ország túlsó felén lévő garázs shop tojt a reklamációkra.
A rengeteg csalódott horgász, akiknek meg minden megtakarított forint számít nem tudta mitévő legyen. Az árháborúval átszoktatták őket egy olyan közegbe, amit a nagy többség nem volt képes átlátni. Ott volt a kérdés: merre induljanak?
Menjenek ismét a sarki boltba, amit a pénz kedvéért már elhagytak egyszer, és ahol még mindig jóval drágább minden, vagy keressenek egy megbízhatóbb internetes kereskedőt…
Mivel a netes kereskedelem arctalan és csak a tények számítanak alapvetően, ezért az emberek kezdenek ismét visszaszokni a hagyományos üzletekbe való vásárlásra. Mert bár az anyagilag megterhelőbb, de ott legalább azt kapja a pénzéért a vevő, amit valóban a kosarába tesz.
Mondhatnánk hogy ez jó, mert legalább erősen megrostálja a piacot, de egyre több tisztességes online shop is kénytelen virtuálisan lehúzni a rolót. Persze a férgese hagy hulljon, de a fekete levest nem nekik kell csak bekanalazni, hanem az egész piacnak. A netre amúgy is döcögősen integrálódó magyar horgász társadalom most igen csak meghátrált. Persze itt nem a net függő tinik nézelődéséről van szó, hanem arról a vásárlói körről, akik a megkeresett pénzüket költötték el eddig a neten. A megingott bizalmat nagyon nehéz helyre állítani, és ezen az egész piacnak dolgoznia kell még.
A horgászok óvatosabbak, tapasztaltabbak, rutinosabbak lettek. Ahelyett, hogy onnan ide vagy innen oda vándorolnának, végre kezdenek rátalálni a internet valós lényegére az információ megszerzésének, megosztásának lehetőségére. Statisztikailag egyre többen olvasnak, tájékozódnak és csak utána vásárolnak, ami jó, nagyon jó! Teszteket, bemutatókat néznek, információt vadásznak, a közösségi oldalakon tapasztalatot cserélnek.
Ha a piac egy résztvevője hatalmas bakot lő, azzal már aznap tele lesznek a fórumok és futótűzként osztják meg egymással a horgászok a közösségi médiában. Ez pro és kontra is működik, mert a sár dobálást, mocskolódást is könnyebb így kezelni. Ma már nem sokan engedhetik meg azt a luxust, hogy távol tartsák magukat az aktív netes jelenléttől. Már rég nem elég az, hogy ha valaki csak weboldalt vagy csak shopot próbál működtetni…és erre az igényre piac is reagált.
A forgalmazók jó része igyekszik teljesen a maga lábára állni. Maga is értékesíti a termékeit, ki kisebb, ki nagyobb áruházakat nyit és mellette netes áruházat is üzemeltet.
Mert bár a piac megtorpan és óvatosabb lett, a világ tendenciáit megállítani nem lehet. Most erre felé indult meg, ami a horgászoknak is végre jó lehet!
Jó, mert végre megcsappantak az ügyeskedő kereskedők, és kis ráfordítással minden megtudható termékekről, cégekről, áruházakról.
Legalább alaposabban meggondolja mindenki, hogy hol és mit érdemes vásárolni – és a tisztító folyamatok egy tisztességes, vásárlóközpontú kereskedelmet hoznak létre!
