Horgászat puszta kézzel
Az USA déli részén nagy hagyománya van a horgászat egy különös ágának: a puszta kezes harcsázásnak. Ehhez a horgászok ujjaikat használják csaliként – ami viszont a harcsák mellett az elhagyott harcsafészkeket előszeretettel elfoglaló kígyók, hódok, pézsmapatkányok és aligátorteknősök számára is ugyanúgy csábító. Ezt a különleges hobbit – vagy életformát? – mutatja be a Discovery Channel szórakoztató Horgászat puszta kézzel című sorozata, melyben az oklahomai Skipper Bivins és Trent Jackson kalandvágyó városlakókat vezetnek be a víz alatti pusztakezes harcsázás felemelő világába. Nem ez lesz a törzsgyökeres nagyvárosiak legnyugodtabb élménye, talán még halálra is rémülnek párszor, de ha egyszer sikerül nekik a fogás, garantált az adrenalin bomba és az örök élmény. A csatorna jóvoltából mi is beszélgethettünk a sorozat főszereplőivel.
Hogyan foglalnátok össze a műsorotok lényegét azoknak, akiknek még új a Horgászat puszta kézzel?
Skipper és Trent: A műsorban olyan kifinomult/ jól öltözött városi embereket vezetünk a legelső csupasz kezes horgászélményükhöz, akik amúgy sem járnak sokat a vadonba, nem tudják, milyen érzés a természetben lenni. Nincs izgalmasabb, mint amikor egy hatalmas, öreg harcsát kifogni felszerelés nélkül, csak a saját kezedet használva. Olyankor a természet részévé válsz. Félelmetesen erős érzéseket és izgalmat kelt a vendégeinkben az élmény. Mert igazából nem te fogod a halat, hanem ő fog meg téged. Sokan kiabálnak, sikoltoznak. Mindenféle dolog történik egyszerre.
Mitől olyan különleges ez a sport?
Skipper: Ez a fajta horgászat nem annyiraelterjedt, de az Egyesült Államok majd minden államában találni pár embert, aki ezt űzi.
Vannak persze veszélyei – halászviperák, csörgőkígyók, hódok, aligátorteknősök, hegyes fogú pontyok, fehér busák és a sötét vízben akár meg is fulladhatsz – a dolognak, de ha ezeken felül tudsz emelkedni, az érzés mindenért kárpótol. A nagyvárosi vendégeink életében ez meghatározó pillanat, egy örök emlék, mert amikor ott vagy a harcsával, semmi más nem számít. Minden gondjukat elfelejtik, csak a hal és ők léteznek.
Megpróbálnátok leírni ezt az érzést?
Skipper: Semmihez sem hasonlítható, felszabadító, hatalmas adrenalinfröccs. Teljesen magával ragad a pillanat, megfeledkezel mindenről, még az idő is megáll. Leírhatatlan érzéssel jár, ahogy megharap a hal. Nincs jobb érzés annál, amikor puszta kézzel kifogod a halat.
Mekkora volt a legnagyobb hal, amit valaha fogtatok?
Trent: Több mint 50 kiló. Mi ketten és még két másik srác volt ott, hatalmas küzdelem volt. Sosem felejtjük el, amíg élünk.
Megesett már veletek, hogy harcsának hittetek valamit a vízben, és mikor utána nyúltatok, kiderült, hogy valami más lesz?
Trent: Igen, volt, hogy hód után nyúltam. Amikor érzed, hogy valami szőrös van a kezedben, azonnal elengeded.
Mert megharaphat?
Skipper: Pontosan. Találkoztam már olyanokkal, akiket megharaptak. Erős karmaik vannak, és amikor benyúlsz a harcsafészekbe, hogy kihúzd ő is jól beléd kap. Szelíd állat egyébként, de ha könnyen agresszívvá válik, ha megpróbálod megfogni. Viszont harcsa helyett kaptunk mi már mindenféle állatra – teknős, kígyó és hód is volt köztük.
Mi nem félünk ezektől,a környéken nőttünk fel, hozzászoktunk ezekhez a veszélyekhez. Azért a halászviperától tartunk, mert halálos lehet. Szerencsére felénk, Oklahomában nincs alligátor, az se fenyeget minket.
Nálunk Magyarországon akár egy mázsás harcsát is találni. Meg mernétek küzdeni egy ekkora hallal is?
Skipper: Szerintem már egy 40-45 kilós hal legyűrése is szép teljesítmény, és a saját rekordunk is 50 kiló körül van. De igen, nagyon szeretnénk megbirkózni 90 kilós hallal, úgy gondoljuk, elbírnánk vele.
Eszetekbe jut, hogy a megszokott otthoni harcsán kívül valamilyen más halat, esetleg másik országban fogjatok?
Skipper: Harcsázni szoktunk itthon, ebben vagyunk gyakorlottak, de már sokfelé hívtak minket, Magyarországra is, hogy próbáljuk meg ott is a dolgot. Ha a Discovery elvisz minket arrafelé, mi szívesen meg is próbálnánk.
Nem ismerjük az ottani vizeket, nem tudjuk, hogy mire számíthatunk. Az ismeretlen mindig több veszélyt jelent, de azért mi adnánk egy esélyt ennek.
Mi volt a legdurvább horgászkalandotok?
Skipper: Jó sok éve egy nagyon jó barátommal horgásztunk, és a keze beszorult egy szikla alá, de nem tudod felszínre jönni. Ez a barátom mindig tartott egy bicskát a hátsó zsebében. Én is a víz alatt voltam, de hallottam, hogy csapkod, úgy feljöttem. Mivel azt hittem, hogy kapása van, gyorsan buktam is vissza. Aztán éreztem, hogy valami nincs rendben, és újra a felszínre érve láttam, hogy próbál kijönni a szikla alól, de nem megy. Próbált a zsebéhez nyúlni, hogy levágja a karját, és ne fulladjon meg. Úgy mesélte, hogy lepergett a szeme előtt az élete. Aztán mielőtt odaértem volna hozzá, egy hatalmas rántással ki tudta húzni a karját, de a könyökétől egészen a csuklójáig megvágta a szikla. Sokféle veszély leselkedik ránk horgászat közben, és ha nincs velünk egy jó barát, az életünk is rámehet.
Utolsó kérdésünk: horgásznátok bottal és horoggal is?
Trent: Ha már elég idősek leszünk hozzá. (nevet) Számunkra az nyugdíjas tevékenység. Ha már puszta kézzel nem megy, kiülünk a partra a többi öregember mellé.
Köszönjük az interjút!
