Illegás harcsák

2012. január 25. - Címkék:

A harcsa alapvetően Közép-Ázsiából származó jószág, ami aztán szépen fokozatosan benépesítette gyakorlatilag egész Ázsiát, és szinte egész Európát is. A szaporodási szokásaik, méretük, és ellenálló képességünknek köszönhetően olyan helyeken is elélnek, ahol nem is feltétlenül gondolnánk. Igazi otthonuk a kazah-orosz-ázsiai vizekben van.
Az elenyésző mértékű civilizáció, a zavartalan életfeltételek és a táplálék bőségnek köszönhetően hatalmas számban és méretekben élnek az itteni vizekben.

Ezeket az ősi bölcsőket lassan kezdik túlszárnyalni a mediterrán vizek. Ebben az élen járó a sokat emlegetett Ebro folyó.
A tudatlanság és az emberi felelőtlenségnek köszönhetően kis túlzással a világ szinte összes folyó és álló vize fajidegen halakkal fertőzött. Ennek elsősorban komoly ökológiai felfordulás a vége, amiből általában az őshonos fajok kerülnek ki vesztesül.

A leglátványosabb károkat az Egyesült Államok vizeiben lehet könnyen megfigyelni. Kevés az olyan horgász, aki még ne látott volna egy-egy videót, vagy fotót az ázsiai pontyok esőjéről, ami jelenleg leküzdhetetlen gondokat okoz az Államoknak.

Az ilyen jelenségeket leginkább a sáska járáshoz lehet hasonlítani. Az adott faj egy pillanat alatt megtelepszik és roppant sebességgel el is szaporodik egy adott vízben.
Eredeti élő helyén ellenséges fajok komolyan tizedelik ezeket a halakat, így természetes korlátot szabnak a túlszaporodásnak.

Mivel ezek a ragadozók hiányoznak a táplálékláncból az új élőhelyen, így a túlélési evolúciónak köszönhetően megtörténik a katasztrófa.

Az említett amerikai vizekben gyakorlatilag mindent kipusztítanak az ugráló halak. A táplálék hiány okán az őshonos, értékesnek tartott halak eltűnnek, míg a önkényes folyófoglalók a letarolt, kizsigerelt vizeket maguk mögött hagyva folyamatosan egyre beljebb és beljebb hatolnak a folyókban. A végeredmény katasztrofális. Emberi erővel szinte megállíthatatlan a folyamat legalábbis rövid távon biztosan.

A halakat igyekeznek konténer szám pusztítani, de még ez sem elég a faj eltüntetéséhez, csak lassítani tudják vele a tragikus folyamatokat. Megoldás lehetne ha élelmezési céllal halásznák le az érintett folyókat, de értéktelennek tartják és nem is fogyasztják ezt a kopoltyúst az USA-ban.

Állati fehérjének viszont tökéletes lenne, de ezt valamiért nem forszírozzák… az ő dolguk!

Kis túlzással, de nincs ez másképp alapvetően a spanyol harcsákkal sem. Kevesen tudják, de a harcsának semmi keresni valója nincs a spanyol folyóban. Két történet létezik arról, hogy hogyan is kerültek a hatalmas szürkék az Ebróba.
Az egyik szerint véletlen faj vándorlásról van szó, ilyen a madarak segítségével történő betelepítés, míg a másik az emberi beavatkozást tartja valószínűbbnek. Az utóbbinak nagyobb a tábora és a valószínűsége is.
Főleg, hogy egy bizonyos Günter nevű német horgász magára is vállalta ezt az cselekedetet. Günter Németországban amikor csak tehette szabadidejét horgászattal töltötte.
Békés pontyokra épp úgy pecázott, mint a ragadozókra, így a harcsát is. A 70-es években ő már visszajáró vendég volt mediterrán horgász vizeken, a gyönyörű, hatalmas és egészséges békés halak okán. Ez idő tájt ötlött fel benne, hogy mi lenne ha néhány harcsát is megpróbálna betelepíteni az általa annyira kedvelt folyóba, hátha alkalmazkodni tudnának a mediterrán életvitelhez.nak.

Németországban nagyjából úgy élnek és fejlődnek a harcsák, ahogy nálunk.. Élet ritmusukat az évszakok változásai határozzák meg, így a nagy zabálásokat a téli vermelős szunnyadás tartja féken.

A vödörnyi harcsa poronty olyan jól alkalmazkodott a környezethez, hogy az oly jellemző több ezer éves életmenetüket
gyakorlatilag teljesen elhagyták. Nem vermelnek, nem töltik az év egynegyedét pihenéssel, hanem csak zabálnak és zabálnak. Ennek eredménye, hogy a folyóban élő harcsák nem állnak meg a fejlődésben. Normál körülmények között 20 év alatt érik el maximális méretüket a szürke harcsák, ami aztán életük végéig már nem nagyon változik. Minden korábbi megfigyeléssel ellentétben Spanyolországban minden másképp történik a forró nyár és a enyhe télnek köszönhetően.

Nem vermelnek, így az év minden napját táplálkozással gyarapodással töltik.

Az Ebró halban gazdag, így a folyamatos táplálék biztosított.

Nincs természetes ellenségük a folyóban, így gyorsan és könnyen szaporodnak.

Így minden feltétel adott ahhoz, hogy rekord kort és méretet érjenek el. Persze vannak kétkedők, akik az mondják, hogy az egész Günteres történet nem igaz, mert sokkal régebb óta élnek a harcsák a folyóban.

A National Geographic Chanell a halbiológus Dr. Zeb Hogannel karöltve, készített egy film sorozatot amiben négy teljes epizódot szenteltek a leső, európai, vagy szürke harcsáknak.
Ez a film is azt támasztja alá, hogy a német horgászturista elmélete igaz. Maga az érintett horgász is megszólal a filmben, és rövid története és a film tényei hamar meggyőzi a kétkedőket is arról, hogy ez valóban így történhetett.

Ennek ellenére mindkét variáció, egymástól függetlenül is igaz lehet. Mert miért ne telepíthetett volna az öreg, a madarakkal is… sőt bizonyos források az olaszországi
Pó folyóból élve exportált példányokat is megemlítenek, ami aztán végképp megkeveri a szálakat. A dolog mikéntje és hogyanja igazából nem is fontos a végeredményt tekintve.
A tény az, hogy egy folyóidegen faj uralja a vizet, a horgászok nagy örömére, és a halbiológusok nagy bánatára. És ez a néhány évtizedes múltra visszatekintő jelenlétük igen visszás.

A mérhetetlen gyarapodásnak, ami tapasztalható ezeknél a példányoknál ára van, mégpedig a szokásos ár. Az őshonos halfajok kezdenek eltűnni ebben az esetben is. A folyó flórája és faunája szépen lassan felborul. Az átalakulás legfőbb okozója a biológusok szerint a harcsa.

Legtöbbjük akár a faj teljes eltüntetése mellet is szívesen voksolna, amiről persze a mások hallani sem akarnak. A horgász turizmus hatalmas pénzeket mozgat meg. A világ minden tájáról rengetegen utaznak csak azért a spanyol vízhez, hogy megfogják életük harcsáját. Ez euró milliókat jelent, ami azért sokat nyom a latban. Érdekképviseletek egyenesen azt állítják, hogy bár a harcsa teljesen átalakítja a folyó élővilágát, hiszen ez tény, de ez egy teljesen természetes folyamat, ami ellen felesleges, sőt káros lenne bármit is tenni.

Minden éremnek két oldala van, így nehéz lesz megegyezést találni az már biztos. Egyébként elég szubjektívnak tűnik az, hogy ki hogyan is ítéli meg egy-egy halfaj őshonosságát. A természet alapvetően úgy is elrendezi a dolgokat (már ha hagyják), mert egyfajta egyensúly előbb, vagy utóbb kialakul. A természetes evolúcióban az a legszebb, hogy képes helyrehozni az emberi döntések hibáit. Ebben az esetben sincs ez másként. Amennyiben a harcsák jól érzik magukat maradnak és fejlődnek, míg ha nem, akkor előbb-utóbb eltűnnek a vízből.

Ezeket a hatalmas állatokat táplálnia is kell tudni a folyónak, amihez más fajok elengedhetetlenek. Amennyiben ezek az egyéb halak veszélyes mértékben megritkulnak a folyóban, akkor a harcsák lennének az elsők, akik ezt megéreznék. Populációjuk azonnal csökkenni kezdene. Jelen pillanatban pont fordítva történnek az események. Igaz ehhez az is kell, hogy hasznot hozzon ezeknek a halaknak a jelenléte, ne pedig kárt.
Azt kevesen említik, hogy a harcsa koránt sem az egyetlen faj, aminek elviekben nincs helye az Ebróban. Tucatszám kerültek a folyóba ez eddig sosem látott fajok.

A statisztikák azt mutatják, hogy nagyjából minden tizedik halat ismernek el honos fajnak, míg a többi csak bevándorló. Ez a harcsa szemszögéből teljesen mindegy, mert ami csak a folyóba kerül abból ők lakmároznak, így akár úgy is nézhető a dolog, hogy csak minden tizedik megevett hal kár, az összes többi hasznos a víz ökológiája szempontjából…

Ez amerikai példa ellenkezője látszik megvalósulni Spanyolországban, mert egy olyan fejlődést és előrelépést hoznak a harcsák, amiről korábban sokan nem is álmodtak a térségben.
Míg az USA-ban vasvillával és minden más elérhető eszközzel irtják az ázsiai pontyot, addig az Ebró harcsáit folyamatosan mesterségesen táplálják is.
Nem tisztem mérleget vonni, de egy biztos, a változás nem minden esetben rossz, főleg ha az pozitív eredményeket is hoz.
Badarság lenne azt mondani, akkor telepítsen mindenki mindent ahova csak akar, mert az láthatjuk nem csak jót hoz.
Az sosem megoldás, ha valamit kipusztítással akarnak szabályozni. Sokkal fontosabb a megelőzés a felelős vízgazdálkodás, ami sok esetben teljesen hiányzik, vagy olyan mértékű fázis késésben van, hogy olyan, mintha nem is lenne.
Én bízom abban, hogy a harcsák megtalálják helyüket az illegális vízben, és hosszútávon ésszerű megoldások születnek az ilyen helyzetek megoldására. Csak az okoz némi fejtörést, hogy mi lesz akkor, ha a most hirtelen fellendült harcsaturizmus már nem lesz ennyire keresett?

Mi történik akkor, ha nem hoznak ezek a hatalmas állatok az embereknek hasznot… reméljük a legjobbakat!

Fotók: camping moissac, wefish.de, franciscojp