Kapós pillérek
A folyók meder szerkezete időről-időre megváltozik, így ahol tavasszal mégletörés volt, ott ősszel már akár zátonyt is találhatunk. A vízállás változása, annak intenzitása mindent képes látványosan átrendezni, kivéve azokat a szakaszokat, amiket mesterséges úton igyekeznek egyben tartani. Erre szolgálnak a kövezések, parti betonozások, valamint azok a mesterséges meder szakaszok, amiktől azt várják, hogy kordában tarthatják a folyók erejét.
Ennek következménye, hogy adott folyók, akár több 10 folyam kilométerrel is rövidebbek, mint hajdanán.
Töredékére csökkentve az árterek méreteit, ahol a víz megnyugodhatott. A nagy folyóink szabályozásuk előtt fél országnyi területeket voltak képesek természetes módon öntözni, amire ma képtelenek. Ha figyelmesen böngésszük a Google műholdas képeit, itt ott felfedezni Duna vagy a
Tisza régi meder nyomait, de leginkább csak megsárgult vízrajzi térképek őrzik, milyen is volt annak idején itt a víz, és mitől is volt annyira bőséges a hal állomány.
Az illetékesek kezdenek ráébredni, hogy ez így nem biztos hogy jó. Mert míg korábban a folyók hajózhatósága volt az érték, most sokkal inkább maga a víz. Megvilágosodtak, hogy bár a kibetonozott egyenesre faragott meder kiválóan alkalmas vízi szállítmányozásra, addig az értékes csapadék hetek, de olykor napok alatt átvágtat az országon a nélkül, hogy annak egyetlen cseppjét is hasznosítanák. Vakarják a fejüket, hogy hova és miből kellene hatalmas tározókat építeni amik könnyedén enyhíthetnék az aszályos hónapok szomjúságát… arról nem is beszélve hogy kiváló haltartó és nevelő területeket lehetne vele nyerni.
Ennek következménye az is, hogy jóval kevesebb a természetes haltartó hely. Viszont a öröm az ürömben, hogy kövezések átveszik a természetes akadályok szerepét, és gyakorlatilag vonzzák a halakat. A kövek között menedékre lelnek a sodrás elől az apró halak, amikre a vadászok is érkeznek.
A süllő kimondottan jól fogható ezeken a helyeken.
A legnagyobb mesterséges “szigetek” a hidak pillérjei. Itt aztán megbolondul a víz, örvénylik keveredik és van a hol visszafelé is folyik. Itt is bőséggel rejtőznek a halak, amiket nem épp a legegyszerűbb kifogni, pont a kaotikusan mozgó és felgyorsuló vízben, de mindenképp érdemes rápróbálni.
A pillérek közvetlen környékén hajóból nem lehet horgászni sajnos, mert a szabályozás tiltja. Pedig a vertikális pergetés remek helyszíne lehet. A süllők és harcsák előszeretettel lapulnak a pillérek árnyékában.
Adott helytől függ, de van a hol partról is elérhetőek a szélső pillérek, nem véletlen hogy ezek a helyeken szinte mindig dobál vagy ül valaki.
Az ilyen helyekre erősebb felszerelés, nehezebb csalik kellenek, hiszen a víz mozgása ellen is kell dolgozni. El kell tudni érni, hogy ott és úgy merüljön mondjuk a jig ahogyan mi szeretnénk, és ahol a halak tanyáznak.
A pillérek közvetlen közelében, akár a két háromszorosára is képes a víz helyenként felgyorsulni, ami azért megdolgoztatja az embert. Viszont megéri!
A sebes víznek csak a méretes sziklák tudnak ellenállni ezeken a szakaszokon, amikbe bár szépen lehet leakadni, de a halakat is bújtatják szép számmal. Az áramlatok gödreiben a harcsák kimondottan jól érzik magukat. Gyakorlatilag a szájukba úszik a falat, így hidak környékén mindig számíthatunk akár harcsa vérmes kapására is. Ha van a közelben pillér víz alatti rugany, kövezés próbáljatok rá ,szép fogásokkal kecsegtető helyek ezek.
