Mólóról homokba

2012. október 30. - Címkék:

Ez az eszméletlen szárazság, már legalább egy éve tart folyamatosan, és bár a balatoni turista szezonnak kedvezett ez a pár plusz meleg hét, de a Balatonnak egy cseppet sem.
A nyár végére amúgy is nagyon megsínyli a tó a turisták jelenlétét, akik azért szemmel látható nyomokat hagynak a tavon.

Az önkormányzatok és a strandok üzemeltetői rendszeresen tisztítják a hulladéktól a partot, ennek ellenére főleg a nádasok a kikötők durván tudnak kinézni. Augusztus végére már nincs olyan nádas ami ne bűzlene a vizelettől és a fekáliától, és a partmenti köveken szépen lerakódott az a néhány hektoliter naptej és olaj, amit három hónap alatt a strandolók leáztattak magukról.

Rengeteg a horgász, ami jó hír, csak nincs hely, ahol pecázni tudnának. Aki szezonban napkelte után érkezik, annak esélyes sincs normális helyet találni, ha egyáltalán talál valamit is. Egész nyáron szét kell pakolni, hogy ne üljenek az ember szájába jobbról is, balról is. Ez nem a legjobb megoldás, de nincs más ha az ember nem akarja negyedóránként a szomszéd keresztbe dobott zsinórjait bogozni. És erről nem a gyakorlatlan horgász tehet, hiszen ő is csak pecázna… Az tehet róla, aki körbeépítette a Balatont és eladta azt.

Ja, persze a Balatont magát nem, mert az az ország tulajdona, csak éppen a földet adták el vagy bérbe körülötte, így azt csak megközelíteni nem lehet tisztességesen.
Szeptembertől végre élhetőbbé válik a móló. Mivel nincsenek turisták ezért minden bezár, és elképzelhetetlen módon elcsendesedik a part egyik napról a másikra. Ilyenkor már a helyiek is előmerészkednek és végre pecázni is lehet. Már ha van miben. Annyira alacsony a víz, hogy most mólóról kifelé a déli part jó részén úszózni gyakorlatilag csak erőlködve lehet.

Sok helyen száraz lábbal lehet ott állni, ahol más esetben az etetésnek kéne lennie. Így van ez Balatonlellén is.

Hála istennek ott még nem tartunk, hogy fenekezve is porzik a homok bedobáskor, de ki tudja, mi lesz itt az elkövetkezendő években. Nem marad más mint a kotrásban a móló belső öblében próbálkozni.
Most itt jó szolgálatot tesz a hosszú match vagy bolonyai bot. Nem az ereszték hossz jelent gondot, lévén karcsú a vízállás, hanem a hínár. Megszokott a jelenléte az öbölben, mindig is volt bőven.

De ebben az évben megduplázta magát a zöldség. Az eddigi 2-3 méter helyett most lehet nyújtózkodni ha valaki keszegezni akar egy jót.
A matchbotos peca, nekünk mindig a kedvtelős horgászatot jelenti. Ha nincs kedvünk pergetni, vagy táskaszám pakolni a cuccot pontyozáshoz, akkor mindig ehhez nyúlunk. Élvezetes módja a halfogásnak, és meglepetésekben is bővelkedik. A 16-18 as zsinórral egy beköszönő pontyot fárasztani a legjobb (amiből sajnos egyre kevesebb van a Balatonban, akárcsak a víz).

A szerelék nem igényel nagy melót, csak jól kell eltalálni az egyensúlyt. Az önsúlyos úszók cserélhető lamellái segítenek ebben, így nincs ezzel sem gond.
Annyira “lusták” vagyunk ilyenkor, hogy praktikusság okán telematch botokat használunk vagy rövidebb bolonyait. Még a szereléssel sem akarunk ilyenkor bajlódni, és nem utolsó szempont hogy egy kis horgászdoboz elég így. Némi etető anyag és egy-kétféle csali és persze az elengedhetetlen csonti. A Balatont mindig azért szeretem mert, egy marék csontival és néhány gombóccal is nagyon szép eredményeket lehet elérni. Most nem így volt sajnos.
A finomra hangolt szerelék, önsúlyos úszója volt, hogy csak a hullámok bukdácsolása okán mozdult. Az, hogy most kevesebb-e a hal, vagy csak nem tetszik nekik a homokon napozás, azt nehéz lenne megmondani. De olyan még sosem volt, hogy semmit sem fogtunk, és ezt a jó szokásunkat most sem akartuk feladni.
És meg is lett az eredménye. Ritkán, jóval ritkábban mint máskor, de akadtak a tenyeres keszegek. Nem sok, de annyi éppen, hogy ne keljen bosszankodni, vagy nagyot mondani, és az is valami.

A “B” terv a balin vagy a süllő.

A kikötő és a strandok néptelen, és könnyen bejárható vize jó hely rabozni. A helybéliek talán jobban szeretik a kishallal vagy halszelettel fognia a ragadozókat, de mindig látni valakit melles csizmában gázolni.
Most is így volt, egy horgász a távolban éppen a nád melletti gödröket vette célba.

Nem lehetett nagy fogás aznap, mert nem sokkal ezután pakolt és ment is és egy cseppet sem tűnt elégedettnek. Az is lehet, hogy megunta a gyaloglást, ami nem is csoda, mert menni azt kell, főleg ha mélyebb vizet keres a horgász.
Pergetve keresni a halat általában élvezetes, de most nem az volt. Apály van, csak kár, hogy a dagályt hiába várnánk.
A kidőlt nád torzsák, a megbillenve fekvő néhány csónak azt az illúziót kelti, mintha tényleg a Balaton a magyar tenger lenne, ahol mint rendesen az ár-apály teszi a dolgát.
Sajnos szó sincs erről. Kár aggódni majd fog esni és akkor lesz víz is, még sok is! Na persze a jégkorszaknak is vége lett, csak ki kellett várni, nemde…

A felelős víz gazdálkodásnak a lényege többek között a szélsőségek elkerülése… hát mi ez, ha nem szélsőség. A Balaton melletti nevelő tavakban focizni lehet, olyan szárazok, így sehol a lehalászott és elhordott halak utánpótlása. Szárazon állnak a nádasok, amiknek védelmet kellene biztosítaniuk a halknak és szűrnie kellene a vizet.

Ezeket mi mind nem láttuk, viszont láttunk homok zátonyt, amit még sosem…
Láttunk fém detektorral pásztázó “aranyásókat” akik a nyár elveszett fuxait bányászták a száraz homokban. Biztos mi vagyunk már megint pesszimisták, de ez sehogy sem “kóser”

Két jó ötletet juttatott eszünkbe az alacsony víz:

Most aztán gyorsan, és könnyen körbe lehetne “betonozni” a tavat. Csodás parkosított sétányt lehetne építeni teljesen körbe kerékpár úttal, padokkal füves fövenyekkel…
Egy életre ki lehetne húzni az illegális feltöltők méregfogát. Végre körbejárható lenne a tó és végre megint az embereké lenne a víz és a part is…

Ez persze elképzelhetetlen, mert olyan érdekeket sértene, amiktől megtelne a Híradó… és nem a csak a második világháborús lövegek jelentenének robbanás veszélyt.

Mivel ezzel a kérdéssel ilyen formán felesleges is foglalkozni tovább, jött a második ötlet és inkább fotóztunk egyet.
A leapadt víz siralmas látványát a Vip Fish lányokkal igyekeztünk vidámabbá varázsolni. Legalább ennyi örömünk legyen, ha már így alakult, és várjuk az esőt, meg egy embert, aki végre megoldaná a Balaton ügyeit.