Nagypapák tudománya

2012. január 25. - Címkék:

A horgászat egy olyan hobbi, amely leggyakrabban gyerekkorban ivódik bele az emberbe. Aztán persze sokan kinövik, vagy más irány vesz az életük és elfordulnak a pecától, de aki egyszer belekóstolt a halfogás remek elfoglaltságába, annak a lelke egy része horgász marad örökre.
Nagyszülőkkel, apukákkal töltött varázslatos idők emléke ebben a kincs, amiről sokszor megfeledkezik a törtető nagyvilág.

Gyermekkoromban apámmal kezdtem pecázni a Dunán és a Balatonon. Volt egy kanári sárga botunk, és a bátyám meg én apám irányításával vártuk a nagy halfogást, ami gyerekként egy-egy tenyérnyi keszegben ki is merült.

A BKV-Előre stégjén ücsörögve kenyérbelet gyurmáztam piros paprikával, mert akkor az volt a legkönnyebben
elérhető csali. Néha sajtot is hoztunk, aminek anyám sosem örült, mondván minek az a drága sajt, amikor azt meg is lehet enni.

…hát úgy is volt, mert a kapás és a fogás nélküli órákban sokszor uzsonna lett a halaknak szánt csaliból, aminek aztán apánk nem örült.

Ezeknek az emlékeknek köszönhetően, mindig örömmel gondolok a horgászatra, és olyan dolgokat idéz fel, amik egyébként nem jutnának az eszembe.
Nos,én ezeket az élményeket örömmel adom tovább a lányaimnak, és amint abba a korba lépnek meg is fogom tenni.

Egy barátom a minap azt mondta, hogy a horgászat brutális, kegyetlen dolog, mert vagy elpusztítják a halat a horgászok, vagy kínozzák azzal, hogy a partra ráncigálják.
Mondtam neki, hogy rossz irányból közelíti meg a dolgot, de ő csak azzal példálózott, hogy én örülnék-e annak, hogy ha egy horoggal a számban végig húznának a flaszteren?!

Nem is győzködtem tovább, csak annyit kérdeztem, hogy nagyapáddal sosem horgásztál?
Nem soha… halak nyálkásak, büdösek és a vízpart sem vonz…- jött a válasz.
Ez is abban erősített meg, hogy egy gyerekkori varázslat igenis komolyan befolyásolja az életünket felnőttként.

Jó barátommal azóta erről nem beszéltünk, mert meggyőzni nem akarom, inkább a bringázásról, BMX-ről megy a csevej, mert városi gyerekként az fontos neki, és én is szeretem.
Az utánpótlás nevelés a klasszikus sportokban megszokott és komoly iparág, gondoljunk csak a focira.
Ez a pecánál nincs így, és talán nem is lehet azt egy kalap alá venni ezt más sportokkal, főleg mert a horgászat egyetlen változata sem sport, ahogy a sakk sem az legalább is szerintem, de ez egy másik cikk…

Élményeket kell átadni, a természet a szeretetét, az állatok tiszteletét, ami egy igen komoly feladat, amit egy sokat tapasztalt nagypapa tud türelemmel oktatni.
Azért természetesen vannak erre próbálkozások, itthon és a nagyvilágban szép számmal. Egyre több horgász tábort, horgász sulit látok hirdetni a nyári időszakban, ami örvendetes. Mivel ezeket nem ismerem, csak remélni tudom, hogy olyan szakemberek tanítják a lurkókat, akik nem csak a halfogáshoz, hanem az a pedagógiához is értenek. Ami ez esetben fontosabb, mint maga a peca, legalább is szerintem…

A minap olvastam egy oldalról, ami egy kezdeményezést ecsetelt, amely a legyező horgászattal ismerteti meg a gyerekeket a tengerentúlon. Oktató napokat, táborokat, versenyeket szerveznek a kicsiknek. Nálunk szinte ismeretlen, de a világban elismert nagy horgász és halvédő szervezetek, egyesületek segítik a munkájukat, ami a szakmaiságot és a helyes utat biztosan garantálja.
Az én véleményem az, hogy ez biztosan jó irány, mert nem horgászokat kell nevelni, hanem horgászó embereket, mert a kettő nem ugyan az!

Halat fogni bárki megtanulhat, de pecásnak lenni az kiváltság!

Ennek a kiváltságnak a magját pedig szerintem csak gyerekkorban lehet igazán hatékonyan elültetni.
A barátom, aki talán gyerekként sosem járt vízparton, csak a belvárosi strandok klóros vizét itta nyaranta, nem valószínű hogy tudja mit jelent a nádi rigó fészkét meglesni, fűzfáról lógva várni a kapást, vagy milyen lapulevéllel
helyettesíteni a wcpapírt. 🙂

De legfőképpen azt nem tudja, milyen egy tenyeres keszeget a világ legnagyobb halának érezni, ami pedig csuda egy dolog!

Mindenkit csak arra tudok biztatni, hogy vigye a családját, gyerekeit pecázni!
Legyenek napok amik a halak cserkészéséről szólnak, de ha tudtok, csináljatok helyet a családi pecáknak is!
Hogy valós élményekkel gazdagodjon a gyerek: milyen jó is a snecifogás, a ruhástul vízbeesés, és a nádban kakilás…