Profi vagy horgász Profit
Áll a “profi” a parton, frissen kicsomagolt pólóban, amire két perccel ezelőtt még varrták az új emblémákat. Olyan ropogós a felső, hogy ide érezni a textilfesték szagát, és megtörik a fény a gyári élvasaláson… Ilyen a szponzorált élete.
Ifjú éveimben sokat adtam mások szavára és véleményére, de ahogy öregszik az ember egyre kevésbé foglalkozik azzal, mit mondanak mások… ez a 40-es “beleszarok” korszak.
Még nem vagyok elég öreg hozzá, hogy a koromat tisztelje bárki is, de ahhoz már elég öreg vagyok, hogy csókolómmal köszönjenek a kisiskolások és ahhoz is, hogy azt ismerjem el, ami valóban ér is valamit.
Mindenki, ahogy mondtam hajdanán én is, figyeltem és el is hittem amit híres emberek, ismert arcok állítottak, erről vagy arról. Ha lehetőségem volt rá akkor ki is próbáltam amit ajánlottak, mert egy ismert arc bizalmat ébreszt és mert azt mondta: nagyszerű, tökéletes, forradalmi, újszerű, kihagyhatatlan, bevált, működik, zseniális, innovatív, egyedi, legjobb, kiforrott, extra, forma bontó, garantált…szóval nagyon jó!
Ott a pasi a parton, és hülyének néz!
Nemrégen még másik színű pólóban, másról mesélt. Színes egyénisége a szivárványt is kiadná, annyi mindenről mondott már jót!
Egy biztos, hogy egy szavát sem hiszem…
Pecázik emberünk, és fog is szépen. Persze, hogy fog mert ott pecázik, ahol van hal. Ezzel más is így volna, csak mezei pecásnak nem etet előre a culáger egy hétig, a tó gazda által fenntartott helyen, ahol nem hogy pecázni nem lehet, de nézni sem nagyon.
És amikor eljön a pillanat, megjön “a profi” és néhány óra alatt hülyére fogja magát, akkor a csupasz seggű magyar horgász meg csak les.
A pecás nézi képen és videón, ahogy órák alatt megvalósítják azt, amire évek óta vár (feleslegesen).
És akkor a profi mesélni kezd… – Pont van nálam abból az új termékből!
Persze hogy van, mert a főnök a lelkére kötötte, hogy az élete árán is adja el, mert annyi van a raktárban belőle, hogy jövő hónaptól mindenki abban kapja a fizetését. És amikor ekkora a ösztönzés, akkor egy csillag sem marad az égen.
– De mindenki ezt csinálja, ez a marketing mondják. Nem hinném!
Az a baj, hogy ebből is csak a rossz példát sikerült eltanulni!
Azt nem marketingnek hívják, hogy ha lelopok egy képet az internetről, és a fakezű grafikus, akire a telep kutyáját sem lehet bízni, rávarázsolja egy életlen termék képét.
Ahogyan az sem marketing, ha teljesen hülyének nézik a horgászt és olyan terméket folyatnak a csapból, ami arra sem jó, babot futtassunk rajta.
Ezeket hívom profit horgászoknak.
Minimális befektetés, lenyúlt ötletek és bizonytalan eredmények, (és talán kifizetetten számlák is, hisz itthon az nem ritka)
És hazudik vagy nem, azt csak ő tudja igazán, na meg az, aki egy kicsit belát a pult alá. A horgász marketing nem arról szól, hogy elhitessük azt, ami sosem volt.
Ez egy kis ország, kis szemétdombbal. Mindenki ismer mindenkit, és semmi nem marad a szőnyeg alatt örökké. Nekem ezzel
mindig az a bajom, hogy olvasom a szakértőt, szakírót, szakít, és süt belőle a rizsa. Mindig úgy alakul, hogy egy mondatban kétszer hangzik el a termék neve, amiről nem győzi hangsúlyozni, hogy mennyire új és mennyire jó.
Jövő héten másik sapkát vesz és másról mesél, de csak és kizárólag jót!
Még sosem hallottam azt teszt horgász szájából, hogy valami szemétre való. Pedig a kezükben már láttam pár dolgot, ami csak komposztnak használnék.
Már öreg vagyok ahhoz, hogy sok évnyi médiás tapasztalattal a hátam mögött ezeket bekajáljam. Engem ez sért, mert ezek a “profik” abból élnek, amit a jámbor horgászok elköltenek a boltban. Kivétel nélkül a “csupasz seggű pecások” fizetik egyik és másik villany számláját, autó hitelét, és még a hűtőjét is a ti elköltött forintjaiból tölti fel.
Nem gondolom hogy független igazság ügyi szakértőt kellene kirendelni minden pellet, bojli vagy műcsali tesztjéhez!
De hogy lehetne őszinte az az ember, aki a saját boltja portékáját fényezi, vagy megfizetik azért, hogy csak és kizárólag jót mondjon?!
A profi horgász attól jó, hogy kimagaslóan végzi a munkáját, vagyis úgy tud halat fogni mint senki más, vagy csak kevesen. Ez a hivatása, ehhez ért, nem pedig megénekli a sosem volt legendákat.
Nem is olyan régen vetődött fel az a kérdés: Mennyi a horgász és mennyi a csali egy fogásban?
Talán nem túlzás 70-30 arányba elbillenteni a mérleget a tudás irányába.
Vita nem fér hozzá, hogy számit milyen színű és szagú a golyó, mennyire csalinkázik a plasztik, de önmagában az kevés ahhoz, hogy halat fogj, hogy a botról ne is beszéljünk ilyen szempontból.
Sok kezdő horgász akkor veszítik el minden hitét, amikor elhiszi azt, amit Rémusz bácsi mesél neki. Elhiszi, hogy az eredményesség csak azon múlik, mit vesz le a polcról. Sok esetben egy horgászbolti eladó “aki egyébként vérbeli pecás” tanácsa ezerszer többet ér mint bármelyik bájgúnáré, aki címlapra született.
Más megközelítés:
Schumacher szájából én még nem hallottam futam után soha, hogy vegyél “A” osztályú Mercit, mert most akciós, ahogy Cristiano Ronaldo is maximum a fikáját keni a mezét díszítő logóba .
Máshol másban ilyen egy profi, a tehetségét és hírnevét fizetik meg, nem pedig a képzelő erejét.
Mindenki pénzből él, és a profit egy fajta mérce, ami az elvégzett munka sikerét summázza, és ez tény. Ezért én amondó vagyok, aki tud keressen sokat. Legyen sikeres és elismert és mindenki találja maga maga Kánaánját… csak tegye ezt úgy, hogy maradjon gerince.
Csopaki Zoli bácsi mondta mindig: a tolvaj ember legalább egyenes, mert ami tetszik, azt fogja és viszi. De az a sógor, aki tekereg a lábadon, suttog a füledbe, az nem jó másra, mint trágyának.
