Rekord harcsa Fehérvárcsurgón

2012. május 27. - Címkék:

Az idei harcsa szezon kicsit korábban kezdődött mint általában és ez az időjárásnak tudható be. Ahogy elvágták a tél végét máris ránk rontott a márciusi napsütés, ami párosul egy jó kis országos aszállyal is.
A nagy harcsás vizekről már március legelső napjaitól kezdve jönnek a szebbnél szebb fogások.
Idén az Ebró viszi a pálmát. Talán nincs is olyan neves európai harcsa specialista, aki ne látogatta volna már meg a spanyol folyót vagy annak deltavidékét. Sokszor beszéltünk már róla, hogy harcsában az a víz verhetetlen, és ezt az idei év is igazolja. Nem véletlen az sem hogy a harcsafogó “világbajnokságot” is ott rendezik idén májusában. De kanyarodjunk vissza a mediterrán vizekről, mert ahogy azt máskor már kifejtettük az Ebróban csak az nem fog halat, aki háttal ül a partnak… sőt akkor is, mert a vezetők még azt is megteszik a pénzes horgász helyett… amire van is példa szép számmal.

Giganikus példányokkal itthon nem számol senki, de a szép fogás lehetősége igen is adott. Mi sem bizonyítja jobban, hogy március vége – április eleje két gyönyörű halat is adott nekünk témaként. Amire mindenki büszke lehet az a fehérvárcsurgói fogás, amit személy szerint Szedlák Péternek köszönhetünk.

A másik fogást is megemlítjük, mert fogásnak gyönyörű volt, csak a végjáték már kevésbé nyerte el a tetszésünket. Április elején sikerült egy 70 kiló felett matuzsálemet fogni egy alföldi tavon, aminek nagyon örültünk, ameddig ki nem derült, hogy szerencsétlen pára fára húzva végezte, mint oly sok társa korábban. Ezt mi elítéljük, sőt ha nagyon kukacosodni akarna az ember, talán még jogi passzust is lehetne rá találni, hogy miért erkölcstelen mindez. Sokszor mondtuk, de nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy nem azzal van a baj ha valaki megeszi a halat, hanem hogy miképpen bánik egy élőlénnyel életében és halálában.

Térjünk vissza Péterhez és az ő nagy bajuszos történetéhez.
Cser László, régi bringás ismerősöm Facebook oldalán olvastam először a hírt, hogy rekord fogás született. (Mivel április 1. volt, kicsit gyanakodtam nem-e valaki lóvá tesz…)

Laci szerencsére azok közé tartozik, aki betartják a Facebook szabályait, így természetes volt, hogy a képet nem lopta le mások oldaláról, hanem megosztotta barátaival. Ennek köszönhetően így rögtön kiderült, hogy honnan is került fel a kép. Szerencsés Jánoshoz vezettek a szálak, aki mint utólag kiderült Péter jó barátja, és horgász társa is volt a méretes fogás ideje alatt. Innentől kezdve könnyű volt megtalálni a rekordert. Ebből is látszik miért jó , ha használja az ember a megosztás gombot! (na de ez egy más téma)

A kép ekkor már elkezdte élni a közösségi médiában a maga önálló életét. Aki kicsit is figyeli az aktualitásokat horgász témában az egyből megosztotta, ahogy a Vip Fish is, vagy például Kóos Feri oldala, és az egyéni siker hamar az egész közösség öröme lett.
Az érdeklődés sem maradt el, jöttek is a kérdések: hogy ki? hol? mivel fogta? ezt a jól megtermett harcsát.

Péter kérésünkre online riportot adott nekünk, hogy másokkal is megoszthassa azt az élményt, örömöt, amit a hal adott neki.

Mióta horgászol?

A horgászni 3-4 éves koromban kezdtem, ha apunak volt ideje a munka mellett szinte mindig vitt magával engem és a testvéreimet a tópartra. Ezért szerettem a nyári szüneteket. A Várpalota melletti Nagybirkás tavon volt apunak éves engedélye, itt sokat horgásztunk csónakból. Van egy ikertestvérem, és egy bátyám így mindig be volt osztva, hogy melyik nap kit visz apu magával. A horgászat alapjaira ő tanított bennünket. Nagy élmény volt a kárászokkal megküzdeni ilyen fiatalon. Azóta kisebb nagyobb megszakításokkal járok horgászni ha tehetem.

Milyen halra horgászol a leggyakrabban és a legszívesebben?

Elég nehéz sorrendet felállítani halfajok, és horgászmódszerek között. Szeretem a finom szerelékes technikákat, és a plasztik csalis pergetést is. Ezt az évet kimondottan a harcsa horgászatára akartam szánni eddig is, ezért is váltottam területi jegyet Fehérvárcsurgóra.
Az eddigi legnagyobb halam egy 12,90kg-os tükörponty volt, amit saját készítésű bojlival fogtam a Lőrintei-tavi víztározón.
Konkrét kedvenc vizem nincs, de a horgászvizek között a természetes, vadregényes tavakat szeretem.

Mi az amit a legjobban szeretsz a horgászatban?

A horgászatban legjobban a nyugalmat szeretem, szeretek a természetben lenni. Csak egy eset létezik, amikor a hal a lényeg, ez a csalihal fogás.
Szinte az összes szabadidőmet a tóparton töltöm, bár a munkám okán ezt külön tervezni kell mert Német országban dolgozom. Az elmúlt 5 hétvégén is Csurgón voltam.
A horgászat a kedvenc hobbink így igyekszünk minden szempontből ezt figyelembe venni. Például a barátom Navarája munka eszköz, de a kiválaszásánál fontos szempont volt az is, hogy a horgász igényeket is kielégítse.

Régóta tervezett hétvége volt ez, és miért ezt a vizet választottátok?

A harcsa megfogásakor 3 napra volt tervezve a túra.
Az időjárás nem volt épp ideálisnak mondható. 10-12 °C napközben,viharos szél, éjjel fagypont közeli hőmérséklet.De ez nem zavart, fel lehet öltözni úgy, hogy ne fázzon az ember.
Összesen négyen voltunk horgászni, a testvéremmel, és két barátommal.
Ez a hétvége volt egymás után a harmadik ezen a helyen. Konkrétan nem a hétvége volt előre tervezett, hanem a tavaszi harcsázás a tározón. Az előző év nyár közepén jártam először itt, akkor is kizárólag a harcsák miatt. Sajnos akkor nem sikerült harcsát fognom. A látottak, hallottak alapján döntöttem el, hogy tavasszal mindenképpen ide kell jönnöm harcsázni.
Nem szoktam sokat készülődni a horgászatokra. A horgászatok végén mindig rendbe teszem a felszerelésemet, így mindig harcra készen állnak. Külön rendszerezve van a felszerelésem, így csak pár táskát kell bedobni az autóba.

Sikerült más halakat is fogni?

Ezen a hétvégén sajnos nem fogtunk mást a harcsán kívül. Ez az egyetlen egy kapás volt. De az előtte lévő hétvégéken szép csukákat sikerült fogni, a harcsáknak felkínált szerelékekkel. 3-5 kg közöttiek voltak. Mindegyiket visszaengedtük, és nem csak azért mert tilalmi idő volt rá.
Ezt a harcsát szombat (márc.31) délután 5 óra körül sikerült megakasztani, körülbelül 40 perces fárasztás után sikerült partra húzni. A kapás nagyon meglepett engem is, és szerintem még sok embert, hisz az úgynevezett szakirodalmat teljesen megcáfolta. Szikrázó napsütés, viharos szél és hideg volt. A légnyomás alacsony volt (mindig van nálam egy digitális időjárás állomás, amivel a légnyomást, és a hőmérsékletet figyelem), de nem hirtelen esett le, ami esetleg felszínre kényszerítette volna a harcsát, hanem már pénteken is alacsony volt.
A felszerelésemet kimondottan nagy harcsákra állítottam össze. A bot egy Shimano Beastmaster AX Catfish 9,2′-11′ 150-300g dobósúllyal (a 11′-os hosszt, tehát 335cm-es összeállítást használtam, a behúzó ólom minél távolabbi bejuttatásához, mivel többször láttam már harcsára utaló jeleket a parttól körülbelül 80-90 méterre), az orsó Shimano Usa Baitrunner 12000d, aminek a dobján 0.32mm átmérőjű WFT Strong fonott zsinór van. Felszíni “stupekos” módszerrel próbálkoztam. A “stupekot” saját magam készítettem, ami az ikertestvérem ötletei alapján készült. Ez egy 120cm hosszú karboncső mindkét végén 100g-os úszóval, és forgókapoccsal. A főzsinórt az egyik, az előkét a másik kapocsba akasztom. A főzsinór azért nem fut végig az előkéig, mert a harcsa alulról szippantja be a kishalat, ezzel együtt a “stupekot” is víz alárántja. A két 100g-os úszó rendelkezik elegendő felhajtó erővel ahhoz, hogy beszippantás utáni zárt szájon belül belehúzza a horgot vagy a lágy részekbe, vagy a szájszélbe.
Minden esetben horogkombinációt alkalmazok ennél a módszernél, az előke hossz körülbelül 40cm-es.
A csali egy tenyeres kárász volt. Nem favorizálom egyik csalihalat sem, azt rakom fel, amit előtte sikerül fogni. A lényeg, hogy tenyeres méretű legyen, 14-18cm.
A kapás pillanatában pont a bot mellett voltam, éppen a másik botomon cseréltem csalihalat. A kapásjelző koppanására, és a nyeletőfék hangjára kaptam fel a fejem. Ledobtam mindent és már nyúltam is a botért, ekkorra már minimum 10 méter zsinórt lehúzott.A hal megakasztásának pillanatában nagyon meglepődtem. Ennél a felszíni módszernél kapás után háromszor szoktam bevágni. Az első azért hogy a behúzó ólom felemelkedjen a fenékről, a második azért, hogy feszes legyen a zsinór, a harmadik, hogy a horog akadjon.Ez körülbelül 3-4 másodperc. Ennél a halnál az első bevágást félútig sikerült véghezvinni, és már húzta is a féket ami a bot és a zsinór tűréshatárára volt állítva.Körülbelül még 15-20 méter zsinórt lehúzott mire sikerült visszafordítani. Éreztem, hogy nem mindennapi hal van a horgomon, de nem gondoltam, hogy ekkora. Körülbelül 40 percig tartott a fárasztás. Úgy 25 perc elteltével sikerült a part közelébe 10-15 méterre húzni, ahonnan már nem engedtem visszafordulni. Jobbról és balról is bokrok voltak a vízben, mindkét irányt megpróbálta, de sikerült visszafordítani. Az utolsó néhány percben próbálkozott az orsózással, ezt az erős “stupek” akadályozta meg, nem tudta a zsinórt magára tekerni. Ha a “stupek” egy alap bergnamcső lett volna, azt biztos sikerül magára hajlítani. A mérlegelésnél akadtak gondok, a nálunk lévő mérlegelő zsákban nem fért bele a harcsa. A farka még a földön volt de már így mutatott a mérleg 77 kg, ekkor biztos volt, hogy rekord közeli lesz. Mivel nem volt nálunk másik mérlegelőzsák, és ötletem sem volt, hogy mivel tudnánk helyettesíteni, úgy gondoltam, hogy visszaengedem a halat. Fénykép volt már róla, a súlya meg körülbelül 80kg. A körülöttem összegyűlt emberek erősködtek, hogy mindenképp le kéne mérni, hisz valószínű, hogy rekord.Örültem neki, hogy a jelen lévő segítők, akik közül kiemelném Berta Tamást, Barabás Tibort, Szerencsés Jánost, és Benke Edét az önzetlen segítségért, pár telefon után tudtak hozatni megfelelő méretű mérlegelőzsákot. Addig a harcsa vissza lett helyezve a vízbe. Gyors mérlegelés, és számolás után a végleges súly 84.7kg, a hossza 214 cm, a kerülete mellúszó alatt 107cm.
A kiemelése vágóhoroggal történt, szeretném leírni miért, hisz az interneten páran sérelmezték, durvának tartották. Közepes Berkley Lip Grippet használok, amit 4cm-nél nagyobbra ne lehet nyitni, így ez szóba se jöhetett. A kesztyű lett volna a másik megoldás, de a horogkombináció miatt (4/0 hármashorog, 5/0 egyeshorog) nem hiszem hogy csak én lennék az egyedüli ekkora halnál, aki inkább mellőzné a harcsa szájába nyúlkálást. Ennél a halnál a hármas horog egyik ága akadt, két ág szabadon, az egyes horog szabadon volt. Nem hinném, hogy nagyobb sérülést okoztam volna neki az egyébként 5mm átmérőjű vágóhoroggal, mint amit egy 4-es méretű horog okoz fárasztás közben egy 10+ -os pontynak.
A konkrét tervem csak az volt, hogy harcsát fogjak, mindegy mekkorát. Bár az emberben mindig benne van, hogy jó lenne minél nagyobbat fogni.

Ezzel a 84,7kg-al magamnak is jól feladtam a leckét, a cél most már mindenképpen a 100kg+. Amit szerintem a Fehérvárcsurgói – víztározó partján sikerülhet véghezvinni.

Mindig visszaengeded a halakat amit fogsz?

A megfogott halak zömét visszaengedem. Ritka, hogy halat viszek haza. Akkor is csak annyit, ami éppen szükséges egy jó halétel elkészítéséhez. Anélkül is lehet ünnepelni, hogy elpusztítaná a horgász a fogást. Én nagyon örülnék neki, ha pár év múlva ismét találkozhatnék ezzel a pompás hallal, de annak is örülnék ha más is kifoghatná, hogy érezze milyen is egy ekkora halat megfogni. Remélem még sok horgásznak okoz majd örömet. Mi nem csaptunk nagy ünneplést, pár pálinka azért lecsúszott a tó rekord tiszteletére. Ez életem eddigi legnagyobb hala, de egy pár kilósnak is épp úgy tudunk örülni, mint ennek a bajuszos veteránnak!