Sügérhorgászat délben
A sügérek horgászata egy egészen más világ, ami itthon még elég gyerek cipőben jár, leginkább azért, mert kevés az a sügér állomány amire érdemes pecázni. A tengerentúlon a sügér horgászat a világ egyik legnagyobb üzlete. Aki egyszer megérezte milyen egy csapat sügérre rábukkanni, az nem akar mást csinálni csak pergetni.
Itthon az Omszkin és a Délegyházai tavak híresültek el arról, hogy fekete sügérre lehet bennük pecázni, nem véletlenül igen szépen gyarapodnak és szaporodnak, ami nagy öröm, egészen addig amíg valaki tönkre nem teszi a két kis állományt.. simán benne van a pakliban – rimánkodunk, hogy ne így legyen!
Spanyolországban a csapó és fekete sügerek is szép számban jelen vannak.
A Black Bassokat sokkal nehezebb rászedni, ezért a fogásuk sokkal különlegesebb és nehezebb feladat. Egész nagy termetes példányok is élnek a folyóban de leginkább a kisebb példányok horgászata egyszerűbb mert ők jól láthatóan munkálkodnak a csendes kis öblökben. A mély és tiszta vizű kikötőkben a hajók mellett is lehet látni, ahogy vadásznak a kis fehér halakra.
Ez is azt mutatja jól érzik magukat az Ebróban és még egy fajjal több, amire érdemes pecázni. “Sajnos” annyi a lehetőség, hogy egy hét alatt egyszerűen képtelenség mindenre kellő figyelmet szentelni. Komoly döntés elé állítja a horgászt, hogy mi az, amit igazán be akar cserkészni. Mi egyedül pontyra nem horgásztunk, mert az már végképp nem fért bele sem időben sem pedig felszerelésben – így is koppra tele volt a busz és az utánfutó.
Mi a nyugodt vizű öblökben, az elárasztott olajfák között kezdtük keresni a kis fekete sügereket. Nem sok időnk volt rá, de ezalatt a pici körforgók váltak be a leginkább. Ultra light felszereléssel élvezetes a peca, de nagyobb élményt a csapósügérek adják. A csapatokban portyázó vörösszárnyú sügerekre rábukkanni hihetetlen élmény. Itt megint előtérbe kerül a radar használata, ami nélkül szintén meg lehet őket találni, csak az idő mértéke nem mindegy. Nekünk az időből volt a legkevesebb, így nyugodtan kijelenthetem, hogy radar nélkül esélytelen lett volna az 50 km-es folyó szakasz feltérképezése.
Az elsőket a gát alatti öblökben fogtuk, de egy fél napot rászántunk kimondottan a sügerek becserkészésére. Ehhez a gát fölé kellett menni, ami a lentihez képest egész más világ. Olyan mint egy egész más folyón járnánk. Hatalmas sziklafalak, alámosott partoldalak és kopár öblök.
A keselyűk figyelik a hajókat a szikla ormokról, vagy hatalmas szárnyaikat széttárva köröznek a felfelé törő légáramlatokban.
A gát létrehozásával rengeteg házat és gyümölcsöst árasztottak el. Ezek a mai napig ott vannak a víz által rejtve.
A halak imádják ezeket és kiválló ívó és menedék minden fajnak. A csapósügerek ezek között portyáznak leginkább. Amint rábukkan egy csapatra a horgász, nincs is más dolga mint dobni, dobni és dobni. Eleinte kisebb gumikkal próbálkoztunk, ami bár eredményes volt, de nem volt az igazi.
Ekkor kis méretű wobblerekre váltottunk, az eredmény önmagáért beszélt. Hihetetlen élményben volt részünk. Volt, hogy szinte vizet sem ért a wobbler, már rá is vágott a sügér. Robbant a víz, a halak szinte válogatás nélkül fordultak a csalikra. Elég hihetetlen, egy olyan vízen, ami több mint 100 km hosszú. Ilyen hal rajokat szinte minden öbölben találni, csak kapásra kell bírni őket.
Amint megvan a megfelelő csali, akkor igazi élmény pecában lehet részünk. Csodálatos folyó, csodás élő világgal. Nyugodt szívvel állíthatom, hogy nem csoda víz, de csodás víz az biztos.
