Verespatak – Az új Eldorádó
Nincs olyan horgász, és kevés olyan magyar van, aki ne emlékezne a cián katasztrófára, amely 12 éve történt. Azt a rengeteg elpusztult élőlényt és azt a rengeteg elkeseredett embert nehéz elfelejteni. A történet azóta sem vesztett egy fikarcnyit sem aktualitásából. Ha emlékszünk a történet úgy kezdődött, hogy egy beruházás kapcsán aranybányát üzemeltettek a lehető legkorszerűtlenebb technika felhasználásával Nagybányán. Ciános trutyi segítségével vonták ki a közetekből a nemesfémeket, ami után aztán tetemes mennyiségű ciános zagy marad hátra veszélyes hulladékként. Annak idején ennek a tárólónak a gátja szakadt át, és kerülhetett a Lápos folyóba, amiből aztán a Szamosba, a Tiszába és végül a Dunába.
Olyan mértékű volt a szennyezés, hogy a Duna bulgáriai szakaszán is határérték feletti koncentrációt mértek, ami azt jelentette, hogy még ott is pusztította a környezetet és az élővilágot. Az akkori normáknak megfelelő cián határérték 180-szor volt több akkor a vízben, mint ami megengedhető. Magyarország, de egész Európa egyik legnagyobb ökológiai katasztrófáját okozva az említett folyókban és azok közvetlen közelébe.
Szerencsére a Tisza-tó nagyrészét nem érintette a szennyezés és a holtágak és az árterek is csak minimális mértékben szennyeződtek. Ennek is köszönhető, hogy egyáltalán életben maradthatott a Tisza.
Becslés szerint több, mint 1200 tonna hal pusztult el, és emellett a folyó egyéb állatai is nagyon megsínylették a katasztrófát. Bár a folyó hamarabb tért magához, mint azt várták, többek között ennek az örökségnek köszönhető, hogy még ma is magas a Tisza nehézfémtartalma a korábbihoz képest.
Magyarország a ciánszennyezés miatt 29,3 milliárd forintos kárigényt jelentett be, amely az élővilágot ért károkat és ezek helyreállítási költségeit is tartalmazza… De mint tudjuk a pénz csak egyik mérce, amivel a károkat becsülni lehet…
Ekkor 2000. január 30-át írtunk és a történet még most is aktuális. Uniós normák megfogalmazták, hogy a ciános technológia nem kívánatos Európában, ennek ellenére, Romániában egy kicsit arrább már évek óta húzódik a Verespataki bánya kálváriája, ami szintén ciános technológián alapulna, ráadásul a léptékek sokkal nagyobbak lennének.
Számos cikk, film készült már a Verespatak ügyben, de a történet forduló ponthoz érkezett.
Áprilisban Traian Basescu államfő Korodi Attilának az új környezetvédelmi tárca vezetőjének megüzente, hogy döntsön a verespataki bánya ügyében!
Korábban senki sem mert igent vagy nemet mondani az ügyben. Ment a pingpongozás és a hárítás, mert nincs az a vezető, aki ennek a felelősségét nyakába venné. Ha elindulhat a bánya abból ismét ökológiai katasztrófa lehet, de ha nem a román állam néz dollár milliárdos kártérítési per elé. Így most a labda fel van dobva! Emberek, országok sorsáról fognak dönteni reméljük jól…
Hatalmas beruházás lenne ez, aminek a következményeképp a korábban ismert Verespatak megszűnne létezni, ahogyan az egész környék is.
A beruházó gyakorlatilag mindent felvásárolt már a környéken, hogy ne gördíthessen senki akadályt a projekt elé. Megvették a házakat, közintézményeket, de a templomokat és a temetőket is. Minden sírnak megvolt a maga fej pénze, mindenkit és mindent megvettek kilóra.
Ha egy ekkora cég ennyi pénzt fektetett be, ezért el is vár valamit cserébe, csak a kérdés ki meri ezt elutasítani vagy elfogadni. Nekünk koránt sem mindegy, hogyan is alakul a dolog. Egyrészt aki nemzeti kérdést csinál ebből, annak Erdély a szíve csücske, míg a környezetvédelmi hatások nem ismernek ország határokat és nemzetiséget sem. Ott lóg egy hasonló katasztrófa lehetősége a levegőben, ha ez zöld utat kap.
Fotó: Kiss Dénes/Flickr
Nincs az a folyó, ami ezt kétszer át tudná vészelni. Végre ott tart a Tisza, hogy már nem szorul segítségre, és ismét megerősödött. Minden épeszű nemzetközi szakember és szakértő szervezet tiltakozik a beruházás beindítása ellen, mert ők már most látják mi lesz ennek a vége. De Románia igyekszik a saját pénzügyi érdekeit előrébb helyezni, aminek finoman mindig nyomatékot is ad. Környezetvédők állítják, ha beindul a kitermelés és nem történik katasztrófa, (amire jó esély van) akkor is a környék minden szempontból megsemmisül. A tervek szerint a tározóknak nem lesz szigetelése, és a biztonsági előírásoknak sem felelnek meg a térségi normáknak, nem hogy az Uniós elvárásoknak.
Szóval most figyelünk és várunk, hogy a pénz vagy az ész dönt emberek élőlények térségek országok sorsáról.
